Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Krausz Tamás: Vitás kérdések a Szovjetunió és Kelet-Európa XX. századi történetében (Ism.: Bartha Eszter) I/261
261 TÖRTÉNETI IRODALOM megítélésének változásait tárgyalja. Itt több új megállapítással találkozhatunk. A legérdekesebbekkel Marosán György nyitást sürgető dokumentumai kapcsán, amelyek egyúttal, ha nem is tisztázzák, de új oldalról mutatják meg Marosán szélesebb kapcsolatokat sürgető és Kádár visszafogottabb felfogásának a különbségét, hozzájárulva ezzel szakításuk okainak megértéséhez is. A könyv címében vállaltak kifejtésének veleje az SPD-hez való különleges kapcsolattal, illetve az eurokommunizmussal foglalkozó két fejezetben található. Ennek fontos része az MSZMP kísérlete arra, hogy a Szocialista Internacionálé tagja lehessen. Ez a tematika két helyen is szerepel (még az előző reformrészben, 82., illetve itt, 139.). Ennek lényege, hogy 1989-1990-ben Nyers Rezső, bár szerette volna, nem tudta elérni a párt, illetve az MSZP felvételét a szociáldemokrata pártok közösségébe - arra már a Horn időszakban, 1992 szeptemberében került sor. A körülményeket bemutató dokumentumok valóban értékesek, jelzik a párt, illetve a külügyi apparátus jó munkáját, akik idejében figyelmeztettek a kérés korai voltára, illetve a kedvezőtlen körülményekre. Mint kevéssé ismeretes, Nyers e tanácsok ellenére, bízva abban, hogy az SZI túllép a magyarországi baloldal ellentéteiből következő, Simon által pontosan jelzett vitán, már a stockholmi konferenciára utazva, bejelentette szándékát. A záró két fejezet a kapcsolatok ellen érvelő külföldi szociáldemokraták „kritikájával", illetve a nyugati fellazítással és propagandával foglalkozik. Mindkét tematika befolyásolta a kapcsolatokat: az első a szociáldemokratákkal folytatott tárgyalásokat, ha nem is döntően, a második inkább az államközieket - ami persze pártvonalon is megjelent. Az adalékszerű, érdekes dokumentumokat feldolgozó rész inkább a szerzőnél, és persze másoknál is megfigyelhető és érthető törekvésből fakad, hogy a témával ha lazán is, de összefüggésbe hozható, valóban érdekes dokumentumok is közlésre kerüljenek - bár nem feltétlenül volt szükség a Kurt Schumacher Kör két valóban sokat mondó levelét német eredetiben is közölni. A kötet függelékében helyet kapott két dokumentum is eddig publikálatlan: az egyik a változásokat híven tükröző hangulatjelentés sorozat 1989-ből, a másik egy részlet az MSZMP KB Társadalomtudományi Intéztében az 1980-as évek közepén készült tanulmányból. Ez utóbbiból talán ma a legérdekesebb lehet, hogy a Horthy korszak elutasítottsága ekkor a „szellemi dolgozók" körében volt a legmagasabb, 12,4%, míg a szakmunkásoknál a legkisebb, 2,1%. Ugyan ez a Kádár korszak esetében 5,8%, illetve 2,4% volt. A furcsaság folytatódik Trianonnál. Ezt igazságosnak ítélték az előbbiek 76,3%, az utóbbiak 7,1%-a. Az kötet végén a nyugati szociáldemokrata delegációkkal folytatott tanácskozások kronológiája található, a dátumok mellett feltüntetve a találkozókon résztvevő pártvezetők neveit is, az iratok levéltári jelzeteivel együtt. A mellékletek sorát a korszak vezető politikusainak rövid életrajzai zárják. Simon István adatokban rendkívül gazdag, tárgyilagos megjegyzéseivel, elemzéseivel gondolatokat ébresztő és érdekes könyve jól illeszkedik az évfordulóra megjelentetett valóban tudományos munkák sorába. Székely Gábor Krausz Tamás VITÁS KÉRDÉSEK A SZOVJETUNIÓ ÉS KELET-EURÓPA XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBEN Ruszisztikai Könyvek, Budapest, 2011. 290 o. Az ismert történész tanulmánykötetének, amely válogatást nyújt az elmúlt tíz év tanulmányaiból, konferenciaelőadásaiból és egyúttal szisztematikus módon körbejárja azokat a nagy témákat, amelyek a mai társadalmak vitás kérdései iránt (is) elkötelezett kutatót az elmúlt években foglalkoztatták, egyszerre könnyű és nehéz feladat „reklámot" csinálni a mai Magyarországon. Kezdjük a nehézségekkel! Az elmélettörténet ma Magyarországon — nem függetlenül a globális világban zajló folyamatoktól, ahol szintén háttérbe kerültek a társadalom és a világ egészére rákérdező nagy elméletek, sőt sokan azt is kétségbe vonják, hogy szükséges-e támogatni olyan kutatásokat, amelyek nem járnak pillanatnyi haszonnal, és kérdésfeltevésükkel a mai kapitalista rendszer szervezésének módját, hatalmi viszonyait és fenntarthatóságát is megkérdőjelezik — nem túl hálás, még kevésbé „eladható" tudomány. Krausz Tamás ráadásul egy olyan rendszerkri-