Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Symbolae. A görög katolikus örökségkutatás útjai (Ism.: Csibi Norbert - Gőzsy Zoltán) I/239

240 TÖRTÉNETI IRODALOM A nyitó tanulmány szerzője Wilhelm Rees, az innsbrucki egyetem professzora, aki a jezsuita tudós Nilles életútját és Innsbruckban töltött éveit mutatja be. A személyes pálya eseményeit igyekszik az egyetem történetével párhuzamosan vizsgálni, ugyanis Nilles itt 1860 és 1898 között az egyházjog tanáraként, 1860 és 1875 között pedig a külföldi diákoknak szállást és nevelést biztosító teológiai konviktus rektoraként játszott fontos szerepet. Ezt már csak azért is így teszi Rees, mert a Nilles születésének 100. évfordulójára rendezett konferencia egybesett a tudós életében fontos szerepet játszó egyetem katolikus teológiai fakultása újjáalapításának 150. évfordulójával (1857). Nilles (1821-1907) életrajzát három részre tagoltan ismerteti a szerző. Először az innsbrucki meghívásig (1860) terjedő évekkel kapcsolatos eseményeket ismerhetjük meg, és megtudjuk, hogy Nilles már ebben az időszakban is aktív publicisztikai tevékenységet végzett. Az 1860 és 1898 közötti évekről tudományos munkásságának két területe kerül kiemelésre: a Jézus Szíve tisztelet történetének feldolgozása, illetve a nyugati és keleti egyház ünnepi kalendáriumához írt liturgiatörténeti kézikönyv (Nikolaus Nilles: Kalendarium manuale utirusque Ecclesiae orientális et occidentalis academiis clericorum accomodatum. 2. kötet. Innsbruck 1879 és 1881; 2. kiadás Innsbruck 1896 és köv.). Nilles publikációs tevékenysége mellett fontos szerepet vállalt mint „az Egyesült Államok katolikus püspökeinek jogi tanácsadója", miután az innsbrucki nemzetközi teológiai konviktusban kapcsolatba került a szaporodó számú amerikai diákokkal, 1860 és 1875 között mint az intézmény rektora (43.). Az itt végzett diákokkal való további kapcsolattartásnak a jezsuita atya fontos szerepet tulajdonított, támogatta az ezt szorgalamazó papi egyesület és lapja, a Correspondenzblatt megalapítását. Nilles meghatározó szerepet játszott abban is, hogy az 1870 és 1874 között időszakban létében bizonytalanná váló teológiai fakultás végül fenn tudott maradni. A róla szóló tanulmány kellően méltatja a jezsuita tudósnak a görög katolikus és keleti egyházak javára végzett tevékenységét, méltó emléket állítva munkásságának. Nilles egyik, már említett munkájának elemzésére vállalkozott a kötet másik szerzője, Ivancsó István, a nyíregyházi Szent Atanáz Főiskola tanára. A Kalendarium manuale... formai és tartalmi szempontok alapján való vizsgálatát a két kötetben szereplő, keleti rítusú püspököknek szóló dedikációk, valamint a tőlük származó ajánlások lajstromozásra nyitja, a kötetek és kiadások ilyen vonatkozású eltéréseinek kiemelése mellett. Sajnálatos azonban, hogy közelebbi információt nem kapunk az eltérések, bővülések okai tekintetében. Jó képet kaphatunk viszont a munka fogadtatásáról a megjelenése után keletkezett tudósítások gyűjteményéből. A kötetek tartalmi ismertetése ezután az egyes szerkezeti egységek sorrendjét követi, ahol a szerző minden esetben igyekszik jelezni, amikor Nilles magyar vonatkozású kifejezéseket elemez, használ. A Kalendarium harmadik kötetének tekintett Symbolae c. könyv, amely Szent István korona-országainak görög katolikus egyházára vonatkozó adatokat és dokumentumokat közöl, elemzését a szerzője már külön tanulmány témájának tekinti (77.). Végeredményben az írás Nilles munkájának korrekt, alapos formai ismertetése, azonban hiányolható a mélyebb hatástörténeti elemzés, illetve a Nilles által használt források és alkalmazott módszerek bővebb tartalmi bemutatása. A Nikolaus Nilles-el foglalkozó első blokk harmadik munkája a szerkesztő Véghseő Tamás tollából származik. A tanulmány a Vatikáni Titkos Levéltárban őrzött — a magyar görög katolikusoknak a magyar nyelvű liturgiáért folytatott küzdelmeivel foglalkozó — iratok közül egyetlen dokumentum elemzésére vállalkozik, mégpedig Nilles-nek a témával kapcsolatban XIII. Leo pápa felkérésére, 1898-ban készített támogató szakvéleményének vizsgálatára, melynek szövegét a tanulmány végén közli a szerző. Hangsúlyozza, hogy a magyar kormány emlékiratára adandó, elutasító szentszéki válasz már a szakvélemény elkészítése előtt kialakult, attól csak áláspontjának szakmai szempontú tekintéllyel való megerősítését várták. Nilles a történeti és a gyakorlati érveket egyaránt számba veszi a vizsgálat során, és arra az eredményre jut, hogy ha a Szentszék engedélyező álláspontra helyezkedik, akkor ezt politikai és egyházi megfontolásokból, valamint a hívek lelki szükségleteinek figyelembevétele miatt kell tennie. Javasolja, hogy hagyják figyelmen kívül azt az aggodalmat, mely szerint, ha az engedélyezésére sor kerül, akkor a római katolikusok is ugyanilyen követeléssel állnak majd elő. A gyakorlat ugyanis már jó ideje azt mutatta, hogy a liturgia magyar nyelven folyt az érintett egyházmegye nagy részén. Véleménye szerint sokkal nagyobb veszéllyel fenyeget az, hogy az anyagi nehézségek miatt olcsón beszerzett, a hit tisztaságát kockáztató skizmatikus szertartási könyvek elterjedése volt jellemző. Ennek megelőzését szolgálhatná, ha a magyar kormány költségén nyomtatnának és osztanának szét — ugyan magyar nyelvű, viszont nem skizmatikus — szertartáskönyveket, és mivel felismeri, hogy Rómának nincsenek megfelelő eszközei akaratának betartatására, ezért a kiakalult gyakorlat hallgatólagos eltűrését javasolja. Véghseő röviden, de lényegretörően foglalja össze a forrásközléshez írt bevezető