Századok – 2013

TÖRTÉNETI IRODALOM - Frank Tibor: Kettős kivándorlás: Budapest - Berlin - New York 1919-1945 (Ism.: Lojkó Miklós) I/235

235 TÖRTÉNETI IRODALOM ráns, befogadó, empatikus arculata révén lehet megvalósítani, bevallva egyszersmind a kirekesztést, amely történelmünknek sokszor részét képezte. Értékeink — hangsúlyozza — bőven felmutathatok, mivel a legrosszabb helyzetekben is tudott ez az ország ilyet felmutatni nem csak a művészetek és a tudományok világában, de olykor még a politika terén is (reform kor, második reform-nemzedék, 1956, 1989/90). A kötetben Pók Attila azzal búcsúzik el az Olvasótól, hogy „Elménk térképei. Kelet és Nyugat a rendszerváltás utáni Közép-Európában" c. cikkében azoktól a tévedésektől, illúzióktól vesz búcsút, amelyek Magyarországon és Közép-Európában meghatározták az 1960-as évek ifjúságának gondolkodásmódját. Kiderült ugyanis, hogy sem a „Kelet", sem a „Nyugat" nem olyan homogén, mint korábban feltételezték. Kiderült, hogy megosztott a Nyugat, és végképp nem merül ki azokban az ismérvekben, amelyeket keleti csodálói tulajdonítottak neki. Megosztott a „Kelet" is, és ez nem mellesleg azzal jár, hogy újra megszületett „Közép-Európa" fogalma. Kezd kirajzolódni egy új térkép, és a közép-európai gondolkodók igyekeznek kiigazodni ezen a térképen. Ezt a kötetet nem ajánlanám ország-, világnak olvasmányként, de jó szívvel komendálom nem csak a 20—21. század történész kutatóinak, de minden magyar és közép-európai értelmiséginek is. Minden egyes cikkével, gondolatával segít eligazodni a közel múltbeli és a jelenlegi közép-európai térképeken. Ormos Mária Frank Tibor KETTŐS KIVÁNDORLÁS: BUDAPEST - BERLIN - NEW YORK 1919-1945 Gondolat, Budapest, 2012. 389 o. A könyv először angol nyelven jelent meg Double Exile: Migrations of Jewish-Hungarian Professionals through Germany to the United States, 1919-1945 címmel Oxfordban 2009-ben. A magyar kiadás a mű gerincét alkotó eredeti dokumentumok fordításainak kivételével tulajdonképpen az eredeti verzió. A könyv a magyar és európai kivándorlás és tudomány történetének egyik klasszikus periódusát dolgozza fel és ezzel komoly hiányt pótol. Míg több recenzió prozopográfiaként, azaz a vizsgált magyar származású zsidó értelmiségi csoport kollektív társadalmi életrajzaként reprezentálja a művet, Frank Tibor hat részből álló monográfiája a két háború közötti Magyarország, Németország (különösképpen Berlin városa) és az Egyesült Államok társadalmára, „idegenképére", tudománypolitikájára, közéletére is ablakot nyit. így a 25 évvel ezelőtt megkezdett nagyszabású kutatói és történetírói vállalkozás a két világháború közötti időszak európai-amerikai szociológiai tanulmányaként is értékelhető. A figyelem középpontjában a tizenkilencedik század utolsó és a huszadik század első éveiben született, a budapesti zsidó származású középosztály anyagi és művelődési privilégiumait élvező viszonylag szűk réteg áll, akik Magyarország előrevivő elitjét képezhették volna, ha a „történelem" nem szól közbe. A magyar zsidó középosztály számára egyensúlyt, gazdasági és társadalmi kibontakozást igérő és biztosító Monarchia első világháború utáni összeomlását, a területvesztést követő három erőteljes politikai fordulat megrázó változásokat hozott ennek a rétegnek az életében (is). Az őszirózsás forradalmat, valamint Kun Béla kommunista diktatúráját a Horthy-rezsim ellenforradalma követte. Az új, két háború közötti adminisztráció kezdeti intézkedései között találjuk a történet szempontjából meghatározó 1920/XXV törvénycikket (más néven numerus clausus), ami korlátozta a zsidó származású egyetemi hallgatóság arányát. Bár a '20-as évek előrehaladtával csökkent a törvény alkalmazásának szigora, Magyarország kimagasló tehetségei távozásra kényszerültek. Alapműveltségük erős német nyelvű komponense, családi, üzleti és szakmai kapcsolataik egyértelműen a németajkú országok, főként Németország irányában határozták meg az emigráció első stádiumának útját. Menekülésről csak 1933, a nácik hatalomra jutásának éve után, a kettős kivándorlás második stádiumában beszélhetünk. A formailag liberális, bár gazdaságilag megtépázott weimari Németország a '20-as években nem tűnt fonák választásnak. Olyan későbbi tudós világhírességek, mint a fiziokémikus Polányi Mihály (Michael Polanyi), a matematikus és fizikus Kármán Tódor (Theodore von Kármán), az atomfizikus Szilárd Leó, az elméleti fizikus és matematikus Wigner Jenő (Eugene Paul „E. P" Wigner) vagy a matematika