Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 17 Az Erdélyi Szövetség helyzetét még ennél is jobban meghatározta a belpolitikában 1917 kora nyarán bekövetkezett átrendeződés. IV Károly ekkor menesztette a miniszterelnök Tisza Istvánt és Esterházy Móricot nevezte ki kormányfőnek. Esterházy kormányzása nem tartott sokáig, ősszel újabb cserére került sor, ezúttal a tapasztalt Wekerle Sándor vehette át a kormányrudat. Ugyanakkor a Munkapárt bukása és még inkább a Wekerle vezette kormány megalakulása azt jelentette, hogy ugyan parlamenti többség nélkül, de a korábbi ellenzék jutott hatalomra. Mindez viszonylag hamar tükröződött a közigazgatásban, a főispánokat sorra cserélték le a Függetlenségi Párthoz vagy az Alkotmánypárthoz kötődő figurákra.4 3 Ehhez hasonlóan lényeges volt az is, hogy a szövetség vezetésében meghatározó politikusok országos szinten ismét helyzetbe kerültek. Bethlent már Tisza is miniszteriálisán posszibilis politikusként kezelte és bukása előtt még kísérletet tett rá, hogy bevonja a kabinetjébe. Esterházy kormányában Ugrón Gábor lett a belügyminiszter, aki kijelentette, hogy programját az Erdélyi Szövetség programja jelenti és akinek miniszterként a főispánok kinevezésébe is beleszólása volt. Igaz 1918 januárjában távozott a kormányból, de hamarosan kinevezték Erdély újjáépítését felügyelő királyi biztosnak. Mindehhez járult még az is, hogy az új politikai konstellációban a szövetséghez tartozó képviselők jóval jobb érdekérvényesítési lehetőségekkel rendelkeztek, mint korábban, így aztán az Erdélyi Szövetség egy ellenzéki jellegű szervezetből hirtelen befolyásos intézménnyé lett. A szövetség újraindítása illetve újjászervezése már ennek a változásnak a tudatában és hangsúlyozásával történt. Az alakuló ülésre 1917. szeptember 30-án került sor Kolozsvárott. A szövetség súlyát kifejezetten emelte, hogy a rendezvényen megjelent Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, dr. Földes Béla átmeneti gazdasági miniszter, valamint a földművelésügyi miniszter, Mezőssy Béla képviseletében Inczédy-Joksmann Nándor, a belügyminiszter Ugrón Gábor képviseletében pedig Velits Zoltán főispánok. Az ülésen sor került a program aktualizálására is. Ennek munkálatai egész nyáron zajlottak, és az 1913-1914-es helyzethez hasonlóan most is kompromisszumos szöveget hoztak tető alá a felek.4 4 A programalkotás kiindulópontja immár egyértelműen a magyar szupremácia megőrzése lett. A munka elindítását jelző „Az erdélyi kérdés" című nyomtatvány4 6 az erdélyi kérdés megoldását halaszthatatlan és elsőrendű feladatnak minősíti. Lehetőséget erre pedig csak akkor lát, ha az erdélyi magyarság és a vele azonos érdekeket képviselő németek etnikailag túlsúlyra jutnak a régióban. A demográfiai erőforrások adottak, utal a szöveg a székely népfeleslegre, viszont hiányzik a tudatos, kifejezetten Erdélyre szabott, helyben irányított 43 Vö. Romsics /.: Gróf Bethlen István i. m. 132-137. 44 A különbség annyi volt, hogy most már az is felmerült, hogy Bethlent akár ki is hagyják a vezetőségből. Erre nem került sor, azt viszont Bethlen nem tudta elérni, hogy a szövetség nyisson a munkapárti képviselők felé. Romsics I.: Gróf Bethlen István i. m. 138-139. 45 A nyomtatvány Fritz A. Budapest, VIII. ker. Nap. u. 13. alatti nyomdájában készült, megtalálható az OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 2456 jelzet alatt.