Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Kövér György: Fordulat, forradalom után? A magyar gazdaságtörténet-írás a nemzetközi trendek tükrében I/189
199 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE gazdaságtan segítségével és e hipotézisek alávetése a kvantitatív bizonyításnak".4 3 Három konkrét példán (a déli rabszolgatartó ültetvényes gazdaság helye és megítélése, a technikai innovációk befolyása a termelékenység növekedésére, a vasút szerepe az amerikai gazdaság átalakulásában) szemléltette az irányzat törekvéseit. A szolid ismertetés csak kevesek figyelmét vonhatta magára, annál nagyobb meglepetést keltett, amikor Ránki György akadémiai székfoglalójából kinőtt módszertani könyvében egy hosszas lábjegyzetet szentelt Benda ismertetésének. „Sajnos, bíráló szempontjai [...] sok tekintetben fogyatékosak: - figyelmen kívül hagyja, hogy nem általában a tudományelmélet különíti el a történelmet a többi társadalomtudománytól, hanem a polgári tudományelmélet meghatározott iskolái; - nem helyezi el az új gazdaságtörténetet a történelmi és a közgazdasági gondolkodás és kutatási módszer egész történetében; - nem értékeli a történettudományban már korábban is jelentkezett sokoldalú, általánosítási és elméleti igényt; - kritikai szempontjai csak a történelem leszűkítésében marasztalja el az iskolát, kétségtelen gazdasági-statisztikai eredményeit azonban - véleményünk szerint - túlbecsüli." (kiemelés az eredetiben)4 4 Sem akkor, sem azóta nem értettük igazán ezt a megjegyzést. Annál is kevésbé, mert Ránki hosszú, kritikus fejezetet szentelt „az új gazdaságtörténet amerikai iskolájának". Legfőbb kifogása az volt, hogy a New Economic History „az egyesítést meglehetősen furán, egyoldalúan képzeli el, inkább teljes beolvadást, teljes kapitulációt mutat a közgazdasági teóriával szemben, mintsem a történelmi és közgazdasági gondolkodás és kutatási módszer gyümölcsöző egyesítését".45 Leginkább a dőlt betűs kiemelés révén gyanakodhattunk ideológiai sztereotípiákra. Ezt erősítette, hogy a hivatkozás csak a fejezet végén, mintegy utólag odabiggyesztve bukkant elő, olyan kontextusban, amely politikailag egyértelműen minősítette a kliometriát: „Olyan gazdaságtörténet ez, melyből hiányoznak az osztályviszonyok és konfliktusok, lényegében tehát, akarva-akaratlanul az örök kapitalizmus örök gazdasági növekedésének apologetikus történetírása."4 6 Ez a megbélyegzés messze túlment az ideológiai kötelezettség akkori penzumán. Ám az sem kizárt, hogy a közgazdaságtannak való alárendelődés félelme nagyon is akut tudománypolitikai aggodalmakon alapult: éppen hogy sikerült megszabadulni a marxista politikai gazdaságtan kliséinek egy részétől, máris egy újabb offenzíva veszélye fenyegetett. Ne feledjük, hogy ez épp a gazdasági reform visszafogásának, s a keményvonalasok előretörésének időszaka. Gyimesi Sándor (1933-1995), aki akkor nemrég tett szert na-43 Benda, Gy.: New Economic History. I. m. 261. 44 Ránki György: Közgazdaság és történelem - a gazdaságtörténet válaszútjai. Akadémiai Kiadó, Bp. 1977. 93. 45 Ránki, Gy.: Közgazdaság..., i. m. 54-66. Az idézet: uo. 55-56. 46 Ránki, Gy.: Közgazdaság..., i. m. 66.
