Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
179 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE nyomban felhagy a terméketlen spekulációval, hogy „a kitaposott utakon haladva" alkosson.7 Végül, szögezi le Pritz, ha a „korszellem megnyilvánulása a posztmodern, úgy ezen tény miatt mélyen szomorkodhatunk. Ha ellenben inkább csupán múló divatról van szó, akkor az a mérleg tűnik helyesnek, hogy a hazai historikusok nagy többsége figyelemre méltó józansággal tartja távol magát ettől a divat hullámtól".8 S vajon miért? Azért, mert a posztmodern a szemléleti nihilizmus megnyilatkozása és e minőségében magától az ördögtől való. Indulati töltését tekintve ennél is hevesebb ellenérzésének ad hangot a hadtörténész, amikor kirohan a posztmodern (és minden metatörténeti) kérdésfölvetés ellen, amiről azonban láthatóan vajmi kevés fogalma van. „A történetírói divatok [...] meglehetősen múlékonyak, s közülük azok, amelyek nem hoznak módszertani vagy tematikai újdonságot, a süllyesztőben szokták végezni. Nem véletlen, hogy a leggyorsabban mindig a korszellemnek és a korszak történetírói divatjainak megfelelni kívánó összefoglalók avulnak el. Elméleti tanulmányok írásához nem kell beülni a levéltárba, lassan már a könyvtárakba sem, ott van az internet. De ha a múlt egy konkrét eseményéről, nem pedig csupán a múlt értelmezéséről (vagy a szakmai köldöknézegetés egyik válfajaként a múltértelmezések értelmezéséről) akarunk újat mondani, akkor nem takaríthatjuk meg magunknak a fáradságot: meg kell próbálni új forrásokat találni, vagy a régieket új módon megszólaltatni."9 Mit lehet hozzáfűzni ahhoz a kijelentéshez, mely szerint a történésznek nem kell a múltat értelmeznie ahhoz, hogy újat tudjon mondani róla, hanem, egyebek közt, a régebben feltárt forrásokat kell „új módon megszólaltatnia", magyarán: értelmeznie. No comment! Pomophobia (Beverley Southgate, angol történész találó kifejezése)10 kísérti Karsai Lászlót is, midőn azt a, szerinte, „abszurd" tételt igyekszik hitelteleníteni, hogy: „nehéz, ha nem lehetetlen különbséget tenni a történelmi tény és annak különféle értelmezései között". Ennek kapcsán kijeleni: „Vannak történelmi tények és vannak történelmi interpretációk. Aki a kettőt nem tudja egymástól megkülönböztetni, az nem történész."11 Állítását bizonyítandó a következő példával él. „Sztálin halott, Fidel Castro [...] még él. Ezek tények. Tény az is, hogy Sztálin rendkívüli kegyetlenséggel kényszerítette kolhozokba és szovhozokba a szovjet parasztokat" és így tovább.12 Kommentár gyanánt megjegyzem: Karsai két, egymástól eltérő nyelvi alakzatot fogalmazott meg ez alkalommal. Azért van itt ennek jelentősége, mert a tudományos tény (a tény tudományos) fogalma soha sem valami magától értetődő, előre adott dolog, és nem is élettapasztalat, hanem mindezek nyelvi kifejezése. Másként fogalmazva: a tény (tudományos fogalma) az a nyelvi tapasztalat, amit néhány szó vagy több 7 Pritz Pál: Az a „rövid" 20. század, i. m. 34. 8 Pritz Pál: Az a „rövid" 20. század, i. m. 35. 9 Hermann Róbert: Megírható-e az 1848-49-es csaták története, avagy az 1848-49-es hadtörténetírás problémái. Hadtörténelmi Közlemények, 120, 2 (2007. június) 686. 10 Beverly Southgate: History: What and Why? Ancient, and Postmodern Perspectives. Routledge, London, 2001. 148. 11 Karsai László: A magyar holokauszt-történetírásról. Válasz Ablonczy Balázsnak, Csíki Tamásnak, Gyáni Gábornak és Nóvák Attilának. Kommentár, 2008/6. 103. 12 Karsai László: A magyar holokauszt, i. m. 103.
