Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Gyáni Gábor: A posztmodern és a magyarországi történetírás I/177
Gyáni Gábor A POSZTMODERN ÉS A MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÍRÁS Többszörösen nehéz, úgyszólván megoldhatatlan feladat röviden értekezni a címben foglalt kérdésről. Ennek döntő oka a posztmodern fogalmi meghatározásának a nehézsége.1 Altalános megítélés szerint egy olyan történetelméleti gondolkodás testesíti meg a posztmodernt (vagy posztmodernizmust), amely a metatörténet tárgyában vizsgálódik; ennek során a történelem elbeszélésének, a történeti (történetírói) gondolkodásnak a mikéntje kerül az érdeklődés homlokterébe. A posztmodern, ezen túl és emellett, a megismerés szkepszisével párosuló beállítottság, amely fennen hirdeti, hogy nem tartható fenn a 19. századból örökölt naiv episztemológiai realizmus tudományos meggyőződése. Radikális elfordulást sürget ezzel a posztmodern a pozitivista tudományos megismerés eszményéhez kötött társadalom- és történettudománytól. Jellegzetesen posztmodernnek számít továbbá, hogy a holisztikus, a mesterelbeszéléseket teremtő történeti gondolkodás helyett az egyes partikuláris (szubnacionális) vagy éppen globális (transznacionális) közösségi identitásokat megszólaltató beszédmódot pártolja. Példa rá a mikrotörténeti, a történeti antropológiai, valamint az Alltagsgeschichte, a New Cultural History, továbbá a transznacionális történetírói gyakorlat. A posztmodernizmus nem ideológia, amilyen a marxizmus vagy a liberalizmus, és nem is egy adott kormányzati vagy gazdasági rendszer leírása vagy öntudata (amilyen a feudalizmus, a kapitalizmus, a kommunizmus); és nem is hitbéli meggyőződés, amilyen a vallás, vagy a nacionalizmus. A posztmodern egyszerre ad helyet a különböző ideológiáknak, manapság például a posztkolonializmus elmélete vág leginkább egybe a posztmodernnel, de a feminizmus, a queer elmélet és számos más megközelítés (és tárgy) is kedvez a posztmodern szellemi állapot tudatosításának. Nem kívánok ezúttal alaposan elmélyülni a posztmodern definíciós problémáiban.2 Azzal zárom a rövidre fogott gondolatmenetet, hogy a posztmodern 1 Christopher Butler: Postmodernism. A Very Short Introduction. Oxford University Press, Oxford, 2002. 2 A történetírói posztmodernizmus elméleti irodalmához vö. F. R. Ankersm.it: Historiography and Postmodernism. History and Theory, 28, 2 (1989), 137-153.; Keith Jenkins: Rethinking History. Routledge, London - New York, 1991.; Uő: Refiguring History. New Thoughts on an Old Discipline. Routledge, London - New York, 2003.; Alun Munslow: Deconstructing History. Routledge, London -New York, 1997.; Ewa Domaiiska: Encounters. Philosophy of History after Postmodernism. University Press of Virginia, Charlottesville - London, 1998.; Ernst Breisaeh: On the Future of History. The Postmodernist Challenge and its Aftermath. University of Chicago Press, Chicago - London, 2003.; Elizabeth A. Clark: History, Theory, Text. Historians and the Linguistic Turn. Harvard University
