Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3

AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 13 ni, de az Erdélyi Szövetség éppen számukra kíván együttműködési keretet és kö­zös programot kínálni. A nemzeti önvédelem jegyében kárhoztatja a pártpoliti­kát, nemzeti egységre törekszik a románok fenyegetésével szemben, és helyi szinten is a társadalom vezetőinek népnevelő együttműködését, egységét szor­galmazza. Közben megkísérlik meghatározni Erdély helyét is Magyarországon belül. Egyfelől úgy vélik, hogy Erdélynek, egységben az anyaországgal, hozzá kell já­rulnia Magyarország lelki és anyagi hatalmához. Másfelől azonban regionális sajátosságokat is kiemelnek, a nemzeti és politikai egység szükségét, a földgáz­kincs ipari potenciálját, ami az ország vezető ipari régiójává teheti Erdélyt és ehhez kapcsolódóan sajátos, regionális intézmények létrehozását tartják fon­tosnak, főként a felsőoktatás és a tudomány területén. Mindezek együtt már egy jóval kevésbé alárendelt, saját érdekeit Budapesten is érvényesítő, saját politikusai által képviselt régiót rajzolnak ki. Nem egészen két hónappal a marosvásárhelyi gyűlést követően eldördül­tek a világháború első lövései. Az új helyzetben a politikai pártok között megkö­tött „tűzszünet" (treuga dei, ahogy akkor a középkori intézmény nyomán ne­vezték) okafogyottá tette az elsősorban ellenzéki politikusok által szervezett szövetség működését. így aztán azt sem tudhatjuk, hogy akkor miként láttak volna hozzá céljaik megvalósításához. Legfeljebb arra tehetünk kísérletet, hogy a vezető szervek tagjait szemügyre véve megpróbáljuk értékelni a szervezet tár­sadalmi beágyazottságát, ami ha csupán korlátozott érvénnyel is, jelzés értékű lehet céljai megvalósíthatóságát illetően. Ami a politikusok részvételét illeti, a tagok között tizennégy ellenzéki, pár­tonkívüli sőt munkapárti országgyűlési képviselőt találunk.3 8 Mellettük még hat tag volt valamelyik korábbi ciklusban képviselő.3 9 Az ellenzéki túlsúly mellett leg­inkább a Csík vármegyei képviselők egységes részvétele érdemel figyelmet, jelezve, hogy a szövetség az amúgy is problémákkal küszködő Székelyföldön reményked­hetett jelentős támogatásban. Nem csupán a résztvevő képviselők pártállása jelzi, hogy a szövetség alapvetően az ellenzék, ezen belül is a függetlenségi ellenzék bá­zisára épült. A régebbi képviselők és a megyei vagy városi politikusok zöme is füg­getlenségi párti volt. Például a szilágysomlyói Benkő Elek, a zilahi Bölöni Zoltán, a kovásznai Czeglédi Miklós, akik helyi pártelnökök voltak, a marosvásárhelyi Fekete Andor, aki a törvényhatósági bizottság tagjaként tevékenykedett, a ko-38 Barcsay Andor, Függetlenségi Párt, dévai választókerület; Bethlen István, Alkotmánypárt, mezőségi választókerület; Bethlen Sándor, Nemzeti Munkapárt, marosújvári kerület; Désy Zoltán, Alkotmánypárt, marosvásárhelyi 2. választókerület, Gál Sándor, Alkotmánypárt, nyárádszeredai vá­lasztókerület; GyőríTy Gyula, Függetlenségi Párt, csíkkarcfalvi választókerület; Incze Domokos, pár­tonkívüli 67-es, csíkszentmártoni választókerület; Kállay Ubul, Alkotmánypárt, csíkszeredai válasz­tókerület; Sümeghy Vilmos, Függetlenségi Párt, gyergyószentmiklósi választókerület; Szereday Ala­dár, pártonkívüli 67-es, gyalui választókerület; Ugrón Gábor, Alkotmánypárt, szilágysomlyói válasz­tókerület; Urmánczy Nándor, Függetlenségi Párt, szászrégeni választókerület; Valentsik Ferenc, Függetlenségi Párt, székelyudvarhelyi városi választókerület; Vertán Endre, Függetlenségi Párt, tordai választókerület; 39 Ferenczy Géza, Petrichevich Horváth Artúr, Teleki Arvéd, Torma Miklós, Wesselényi Ferenc, Zakariás János.

Next

/
Thumbnails
Contents