Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ormos Mária: Lehet-e magyar történelmet írni egyetemes történelem nélkül? I/167
174 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE eladósodás. Tessék lefaragni, tessék elbocsátani, tessék adóztatni, tessék megszorítani a nadrágszíjat. Mindez megtörtént. A magyarok apraja, nagyja megfizette előbb a szanálást, majd másodszorra megfizette ennek következményeit. Megtörténtek az elbocsátások, a lefaragások, az adóemelések. Csakhogy ettől az eladható magyar portékának még nem lett vevője. Voltaképpen leegyszerűsítve azt mondom, hogy a magyar gazdaság az 1920-as években a nemzetközi tőkének, az 1930-as években a mezőgazdasági felvevő piacnak volt kiszolgáltatva. Egyáltalán nem áll szándékomban megvédeni Gömbös Gyula általános politikáját, de szeretném látni azt a gazdasági szakértőt, aki meg tudná mondani, hogy hol másutt kereshetett volna piacot a mezőgazdasági termékeknek, mint ahol keresettő Ez azt jelentette, hogy az ország nem léphetett ki azokból a körökből, amelyek nemzetközi értelemben számára kialakultak Európában. Mindazonáltal megint csak rákeveredtünk egy nagyrészt vágyakból, álmokból és hiszékenységből épült útra, aminek gyászos végkövetkezménye a Wehrmacht megszálló erőinek megjelenése volt. További háborús áldozatok, javak kisajátítása, a maradék haderő elvezényelése, civil lakosok elhurcolása, és mintegy félmillió zsidó, zsidó származású és tudatában nem zsidó magyar állampolgár meggyilkolása volt a revíziós álmok ára. A következő megszálló hadsereghez, kevesek kivételével, a lakosság nagy része nem főzött vérmes reményeket, de mint tudjuk, hamarosan kihunytak a leghalványabbak is. Mily mértékben határoztak az ország és egész régiók sorsáról a nemzetközi erőviszonyok, vaskos feldolgozásokban érdemes tárgyalni, egy rövid előadásban azonban újat aligha mondhatnék. Zárógondolatként szeretnék azonban szólni a rendszerváltásról. Közismert, hogy az egész világrendszert megváltoztató eseménysor főszereplőjének és szereplőinek a címére sokan igényt tartanak. A magam részéről azt hiszem, hogy az eseményeket nem egyetlen állam és főként nem egyetlen szereplő mozgatta, hanem azok menetében három főszereplőnek volt tetemes része, úgy mint Ronald Reagen elnöknek, Mihail Gorbacsov főtitkárnak és Kohl kancellárnak. Az ő tevékenykedésük nélkül nem lett volna rendszerváltás sehol. Mindazonáltal egyáltalán nem volt mindegy, hogy az érintett államok és szovjet tartományok vezetői felismerték-e és mikor ismerték fel az előttük feltáruló lehetőséget. Segítették-e a folyamatot, vagy inkább gátoltákő Azt gondolom, hogy el nem évülő és történetileg szinte kivételes magyar erényként könyvelhetjük el, hogy a magyar ellenzék felismerte a lehetőséget, az uralmon lévő elit meghatározó része viszont belátta, hogy az ő lehetőségei a régi formában lezárultak.