Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ormos Mária: Lehet-e magyar történelmet írni egyetemes történelem nélkül? I/167

168 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE fedezhető fel. Európát elárasztották a germán törzsek, amelyek ellepték a mai Franciaország és Németország területét, de jutott belőlük Skandináviába, a brit szigetekre, Észak-Itáliába és Szicíliába is. A Skandináviában megtelepedett társaság egyik csoportja, amelyet varégnak neveztek, még azt a szívességet is megtette, hogy Kelet felé vándorolt tovább, és a mai Oroszország európai részén megalapította az orosz államot. A germánok után — ugyancsak Ázsiából jövet — jelentek meg a szlávok, akik a nyugati telítettség okán megálltak Közép-Európában, illetve a Balkánon. A magyarok az európai többségtől abban különböztek, hogy későn érkeztek. Későn, de nem utolsóként. Szerencséjük abban állt, hogy a Kárpát-medencében a termékeny táj felett éppen senki sem uralkodott oly keményen, hogy megvédhesse birtokát. A longobárdokat már régen elűzték az avarok, a nagy és rendkívül gazdag Avar Birodalmat szétzúzta és kifosztotta Nagy Károly, a szláv Nagy Morva Birodalom pedig, amely aktuálisan a terület egy részét birtokolta, súlyos belső nehézségekkel küzdött. Természetesen nem egy lóba került, hanem súlyos csatát követelt meg a magyar győzelem. Ha valaki nem veszi számításba, hogy milyen viszonyok uralkodtak ebben az időben Európa-szerte, sosem fogja megérteni, hogy a magyar lovas csapatok hogyan portyázhattak évtizedekig a nélkül, hogy legyőzőre találtak volna. Még valami 60 évnek kellett eltelnie, amíg Otto császár meg tudta szervezni az ellenállást, és biztosítani tudta csapatainak magasabb technikáját, ahhoz, hogy a magyar sereg elszenvedje súlyos vereségét. Ehhez a Német Császárságban végbement jelentős történeti változások vezettek el. Az „ázsiai veszedelem" ezzel azonban távolról sem múlt el. Néhány kisebb törzset a magyarok nem kevés nehézség, csatározás és öldöklés árán integráltak, de a mongol (tatár) sereg amúgy ázsiai módra letarolta az országot, és csak a házi utódlási perpatvar mentette meg a magyarokat attól, hogy tartósan berendezkedjenek, miként tették Oroszországban. Más útvonalon kihívást jelentettek Európa számára a vezérükről Szeldzsuknak nevezett törökök, akik all. században meghódították — többek között — az Arab félsziget nagy részét, beleértve ebbe a Szentföldet is. Mivel a pápák felhívásait követve keresztes hadak indultak a törökök kiszorítása érdekében, e nagy nemzetközi vállalkozásnak Magyarország is terepévé vált. Mi több, később, a 16. század elején egy magyar érsek, aki saját megítélése szerint eséllyel indult a pápaválasztáson, de csalódnia kellett, vigasztalásképpen felhatalmazást kapott a megválasztott pápától (X. Leó) egy új keresztes hadjárat megszervezésére a törökök ellen. Bakócz Tamás — vesztünkre — neki is látott a hadak felállításához, ám az akció egy nagy lázadás kirobbanását eredményezte, amelyben parasztok, kisnemesek, városi polgárok és teológushallgatók tömegei vettek részt, és vesztették életüket. Egy nagy magyar lázadás tehát szoroö összefüggésben állt a török terjeszkedéssel és a római politikával. Amikor ez történt, a vezérükről Oszmán törököknek nevezett hadak már erősen közeledtek a magyar országhatárokhoz. Ha a következményeket vizsgáljuk, akkor természetesen megint csak rekedtre vitatkozhatjuk magunkat azon, hogy a magyar főurak milyen súlyos hibákat követtek el, és hogy valóban