Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
FIGYELŐ 1593 lista, ha csak azokat tartanánk számon, akik — az ókori politikus-szónok Marcus Tullius Cicero egyik mondására emlékeztetve23 — áldozattá válásuk előtt (vagy párt-reinkarnáció révén utána is) nem „tekintélyeskedtek” tettesekként a nómenklatúra grádicsain. A regnálókból jelentéktelenek, majd jelentéktelenekből ismét regnálók körforgása a huszadik századi magyar történelemnek is — egyik — jellemzője: az egymást antitételező politikai rendszerek rapszodikus váltógazdálkodásának a velejárója. Fúj a szél, zörög a kárászt. Az eleddig lábjegyzetekbe utalt, 1961-1962-ből származó ügynökjelentéseknek egy olyan vonulata van, ami az egypárti vezényleti! politika sokadrangú holdudvarából főszövegbe kívánkozik. Nevezetesen a világháború utáni két nagyobb koalíciós párt — a kisgazdák és a szociáldemokraták— félreállított, de itthon élő társaságának nem nyilvános aktivizálódása a kádári desztalinizálás most szóban forgó fejleményei kapcsán. A Központi Bizottság 1962. augusztus 14-16-i ülését követően — el egészen a három hónap múltán összeült MSZMP kongresszusig — intenzív esélylatolgatásról, kombinálásról számol be az ekkoriban döbbenetes szorgalmú (esetenként naponta két jelentést is produkáló) „Erdélyi” fedőnevű ügynök mind az 1947-re „leszalámizott” kisgazdapártiak, mind pedig az 1948-as fúzióból kirekesztett szociáldemokraták háza tájáról.24 A kisgazda körökből származó információk elsősorban id. Antall József és a vele kapcsolatot tartók (Futó Dezső, Pártay Tivadar) helyzetértékeléseit közvetítik. Antall éppen „tartalmi leszűkítettségénél és fogalmazásánál fogva” tartja nagyjelentőségűnek a határozatot, mivel azzal „a munkásosztályon belüli egység megteremthető, és végzetesen nagy hiba lenne a szociáldemokrata vezetők részéről, ha nem ragadnák meg ezt az alkalmat”, esetleg azért „mert olyan nagy bennük a sérelem” a szociáldemokratákkal való Rákosi-kori elbánás miatt. Ez az új „munkásegységből adódó biztonság ... meg fogja hozni az enyhülést” tágabb közegben is, többek között „azokkal a kisgazdákkal és más polgári elemekkel” kapcsolatban, amelyekről „a nyilatkozat nem szólhatott”, mert „akkor megerősítette volna a párton belüli baloldalt, amelyet nehezen tudott Kádár meggyőzni.” Futó Dezső szerint „a szocik [szociáldemokraták] fél éven belül hatalmon belül lesznek, feléjük kell orientálódni”. „Futó hallott koalíciós kormány lehetőségéről is, és úgy tudja, hogy Antall arra bizonyosan számít.” Más hírhalászat szerint „a rákosista szárny ma még sokkal erősebb, mint a Kádár vonal”, s utóbbi „a kongresszusig biztos hátteret akar maga mögött tudni”, mindazonáltal több forrás — különböző fogalmazásban, de egybevágó tartalommal — azt közvetítette, hogy „Kiss Károly az, aki körül a sztálinisták még csoportosulnak.”25 Bár 23 Homines notos sumere odiosum est. Tekintélyes embereket megnevezni kényes dolog. 24 „Erdélyi” ÁBTL 3.1.2. M-22.879/4. Egyébirányú tevékenységéről lásd, Rainer M. János: Jelentések hálójában. Antall József és az állambiztonság emberei, 1957-1989. 1956-os Intézet, Budapest. 2008. 78-106. Az alábbi bekezdésekben csak akkor jegyzetelem az idézeteket, ha azok nem a grafomán „Erdélyi” jelentésadásaiból valók. 25 Valóban Kiss Károly lett az 1962. évi tisztogatások legmagasabb szint(ek)ről lefokozott félreállítottja. Az 1945 utáni rákosista pártvezetésből — Apró Antal mellett — ő volt a másik nagy „túlélő”, aki a forradalom előtt is, utána is többszörösen pozícionált kádere volt a rendszernek. 1956 novemberétől tagja lett az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának, majd a Központi Bizottságon belül
