Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
1594 FIGYELŐ sokan drukkoltak annak, hogy „a Kádár irányzat győzzön, ... nem tudják elképzelni, hogy nálunk is sztalintalanítás legyen, hiszen a vezetőség 80%-a benne volt a törvénytelenségekben.” Emiatt „ma még bizonytalan, hogy mit fog hozni a kongresszus”. Más, az „Erdélyi” információs akciórádiuszában megszólaló Kávéházi Konrádok bennfentesnek hitt jólértesültségét csak kombinálókészségük múlta felül. Tudni vélték, hogy Sulyok Dezső húga budapesti látogatása során kétszer is találkozott Kádárral, és „hét Barankovics-párti volt képviselőnek már kilátásba helyezték a rehabilitációt”. A szociáldemokrata Kéthly Anna hazahívását vélelmező kulisszák mögötti tárgyalásoknál csak az a hír váltott ki nagyobb riadalmat az egykori kisgazdák körében, mely szerint Nagy Ferenc — állítólag — felhívta Biszku Béla belügyminisztert, és esetleges hazatérésének kondícióiról érdeklődött volna. Erről értesülve „összezártak”: legkarakteresebben Pártay Tivadar fogalmazta meg azt, hogy Kádáréknak — a Nagy Ferencnél is nyersebben leszólt Kővágó József egykori budapesti főpolgármester26 helyett — „az itthon-levő volt kisgazdákkal kell együtt dolgozni”. A kávéházi találgatások a novemberi kongresszus után sem ültek el. A volt kisgazdák egyik zsurnalisztája szerint — pártközponti kiszivárogtatására utalva — „mindenki beszéli Kádár moszkvai nagykövetségét”, s a revizionisták megerősödését „Fehér Lajos kormányelnökségétől” várták. Az ennél is vérmesebbek a Hazafias Népfront főtitkári székét miniszterelnökségre cserélő Ortutay Gyula vezette koalíciós!!) kormányt vizionáltak, csak azt nem értették, hogy ehhez képest miért hagyták ki utóbbit a frissen beszerzett „tizenkét nyugati luxus-autó csoda” elosztásából, azt is hozzáfűzve, hogy — a Tutusnak becézett, de köreikben nem különösebben kedvelt volt párttársukat — egy új Volgával kárpótolták. Az említett kisgazda-veteránok délibábkergetését mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy egyikük „pártalakítás ürügyén” a három éve halott Kovács Bélát akarta Pécsett felkeresni, mígnem társai felvilágosították oktondiságáról.27 Az első titkár és kormányfő Kádár éppoly kevéssé óhajtotta, hogy moszkvai nagya Politikai Bizottságnak is. 1957 februárjától a KB titkára volt. E tisztségéből a Központi Bizottság 1961. szeptemberi plénumán mentették fel, politikai bizottsági tagságát pedig a Rákosi elleni vizsgálatot tárgyaló 1962. augusztusi központi bizottsági ülésen veszítette el, a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) elnöki tisztével egyetemben. Teljes bukásról viszont esetében szó sem volt. Kiss 1957 májusától ismét a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, 1958 novemberétől — KB titkári felmentése után — az „államfői testület” elnökhelyettese (immár másodszor), 1961 októberétől pedig a NET titkára, s az maradt egészen 1967. áprilisi nyugdíjazásáig. Ugyaneddig őrizte (1945 óta) parlamenti képviselői mandátumát is. Ezután — 1970-ig — a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) alelnöke. A restaurációban valamint a konszolidációban játszott — utóbbiban „vonakodó csatlós” — szerepét Feitl István, Sipos Levente, Földes György korábban már említett írásainak mindegyike tárgyalja. Az ötvenes évekbeli ténykedésükért exponált pozíciójuk elvesztésével fizetők közül épp oly figyelemre méltó, mint amennyire egyedi Ölti Vilmosnak — a Rákosi-korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott várbírójának — a tisztogatásokat érintő értékelése az MSZMP VIII. kongresszusa utáni hónapokból, 1963 elejéről. „Az intézkedések igen emberséges volta is azt bizonyítja, hogy nálunk sem értenek egyet Moszkva [desztalinizáló] követeléseivel”. „Kristóf” ÁBTL. 3.1.2. M-40.350/3. 26 Kővágó József (1913-1996). Lásd Palasik Mária: Kővágó József, 1945-1947. In A főváros élén. Budapest főpolgármesterei és polgármesterei, 1873-1950. Szerkesztette Feitl István. Budapest, Napvilág Kiadó, 2008. 249-257. 27 „Kátai György” ÁBTL 3.1.2. M-18.729.
