Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
1590 FIGYELŐ Mindezeket figyelembe véve mondható, hogy Kádár konszolidációs „rendcsinálását” — bárminemű elvi megfontolást mellőzve — tisztán uralomtechnikai megfontolások motiválták, de ugyanezek kanalizálták azt egyúttal bársonyos tisztogatássá. Több okból is:- Kerülendő volt a déja vu, miszerint Kádár ugyanúgy csak koncepciós pereket kreálva tud végleg megszabadulni — külföldön és itthon is nemkívánatossá lett — elvtársaitól, mint alig néhány évvel azelőtt az 1956 utáni megtorlás-perekkel.- Perbefogása esetén Rákosi aligha hagyta volna ki, hogy védekezésül felhánytorgassa Kádár — és néhány más vezetőtársa — egykori tettestársi szerepét, így praktikusan több kár származott volna belőle, mint ha-14 szón.- A pártvezetés verbális-politikai ítélethozatalán túlterjeszkedő visszamenőleges „igazságtevés” a kádári konszolidációs csomag egyik alapvető elemét, célkitűzését ásta volna alá:14 15 éppúgy feledni, feledtetni Rákosi ötvenes-évekbeli terroruralmának rémségeit — és magát Rákosit —, merthogy „azért mégiscsak a szocializmus épült”, mint ahogy feledni-feledtetni próbálták 1956-ot.- „A múltat végképp eltörölni” részleges érvényesítésével kellett eltüntetni a szintúgy Janus-arcú Kádár múltjának nemkívánatos mozzanatait. Fennmaradtak forrásnyomok arról, hogy Galambos József alezredes a politikai rendőrség egyik főosztályvezetőijeként 1958-ban kapott megbízatást, hogy az ötvenes évek koncepciós eljárásainak örve alatt gyűjtsön össze mindent az irattárakból, ami Kádár János múltjára vonatkozóan terhes lehet. S mit ád Isten, nevezett személy 1962-ben ugyanabban a hónapban lett (immár vezérőrnagyi rangban) az éppen átszervezett titkosszolgálatok főcsoportfőnöke — és egyben belügyminiszter-helyettes —, amikor Aczél és Nógrádi megkapja pártmegbízatását, hogy elkezdhetik Rákosi és Gerő újólagos purifikálását.- Tágabb összefüggésben nemkülönben frivol budapesti panoráma tárult volna elő: miközben még Sztálin is „futni engedte” az akkori magyar kommunista káté szerint fasisztának tartott Horthyt, Kádár — a volt kormányzóval úgyszólván egy gyékényen árulva — maga is arra jutna, hogy Rákosi Mátyás (immár harmadízben) rács mögött lenne a legjobb helyen?16 14 A tettestársak közé sorolás konzekvenciája viszont elérte a vizsgálóbiztosok egyikét, Nógrádi Sándort annyiban, hogy őt a soron következő pártkongresszuson — Rákosit faggató szolgálatai ellenére — kihagyták a Központi Bizottság tagjainak a sorából. Oka az lehetett, hogy ő Farkas Mihály honvédelmi miniszter egykori helyetteseként visszatérően exponálta magát a negyvenes-ötvenes évek fordulóján megrendezett ún. tábornokperekben. 15 Berija 1953-as elítélése és kivégzése után már a Szovjetunióban sem volt általános a félreállított kommunista pártvezetők perbe fogása, illetve börtönbe vagy GULAG-ra küldése. 16 Fennmaradtak hírszerzési iratok arra vonatkozóan, hogy a kádári pártvezetés tesztelni próbálta a Nyugat, illetve a magyar emigránsok véleményét általában is a magyarországi változásokról, illetve a vizsgált időkörben a desztalinizálásról, egy év múlva pedig az 1963-as „nagy amnesztia” ottani fogadtatásáról. „Inwald Philip” ÁBTL 3.2.4. K-199/1.
