Századok – 2013
MŰHELY - Gyarmati György: A Restaurációból konszolidációba vajúdó Kádár-rendszer egy epizódja VI/1581
FIGYELŐ 1589 az MSZMP vezető testületéi számára készített jelentés összesen egy alkalommal reflektál erre, az elhangzottakhoz képest homlokegyenest ellenkező kontextusban. Sorozatosan dehonesztáló megidézettségéhez képest Kádár immár mint Rákosi rémuralmának egyik majdhogynem permanens mártíriumot elszenvedő áldozata tűnik elő. Magyarán, a párt élére ültetett — és aktuálisan is Moszkva bizalmát bíró — Kádár János viselt dolgai, előélete nem csupán az ország szélesebb közvéleménye számára lett tabusítva, hanem az MSZMP legfelső vezető testületéiben helyet kapó kebelbéliek számára is. (A dokumentumok tartalma ad arra is választ, hogy ezeket a hangszalagokat miért zárta el Kádár saját — senki más számára nem hozzáférhető — trezorjába.) Csak a rend kedvéért érdemes emlékeztetni arra, hogy ezekben az években — 1961-1965 között — Kádár János egy személyben volt kormányfő és a párt első titkára, éppen úgy, mint hatalma csúcsán, 1952-1953-ban Rákosi Mátyás. Az évtizednyi különbség persze nem csupán a régi „öreg” valamint az e titulussal csak később felruházott új ország- és pártirányító számára jelentett más korszakot. Az volt — azzá lett — a rendszer alattvalóinak sokasága számára is. A kifogásolt részletek aktuális helyi értéke úgy árazható be, hogy ha azok a maguk idején nyilvánosságra kerülnek, nemkívánatos zavart okozhattak volna a restaurációból konszolidáció felé mutató kádári rendszerstabilizálás menetében, miközben aligha növelték volna a pellengérre állítottak maradék respektusát. A társadalom ekkoriban jószerivel csak tanulta mind az alig hat évvel korábbi, még mindig friss élmény, 1956 elfeledését, mind az utána következő megtorlásáradat „kollektív amnéziának” nevezett (ön)memória-zárolását. Az új politikai konstellációban Rákosi és Gerő perbefogása nem jöhetett számításba, Kádár — és számos más vezetőtárs — tekintélyének érdemi csorbulása nélkül.12 Nem szólva arról, hogy nevezettek bíróság elé állítása — korabeli felfogás szerint — „az ellenforradalomnak” (sic!) tett engedmény lett volna.13 12 A fentebb már idézett 1962. évi párthatározat 56. oldalán olvasható annak legdörgedelmesebb kitétele. Eszerint „a Rákosi-klikk tagjait különös politikai felelősség terheli ... a népnek, a pártnak a szocializmus ügyének okozott mérhetetlen károkért”, de a politikai felelősség nagy nyomatékkai történő hangsúlyozása egyben az eljárás határpontját is rögzítette. A kihallgatások immár ismerhető szövege alapján egy róka fogta csuka helyzet áll elő, mert Rákosinak elég aduja volt ahhoz, hogy ügyének peresítése esetén nem tudni milyen mértékű és meddig elhúzódó kellemetlenséget tudott volna okozni (elsősorban) Kádár Jánosnak. Vélhetően leginkább erre való tekintettel igyekezett Kádár megakadályozni azt, hogy Rákosi életében — bármilyen státusban — visszatérhessen Magyarországra. Alighanem a szélesebb közvélemény tesztelése nélkül is jól mérte fel a közhangulatot, ha figyelembe vesszük, hogy még a párialétre ítélt rendszerdiszkrimináltak között is akadt olyan, aki úgy vélte: „a Sztálin-korszak embereire gyűlölettel gondolnak sokan, mert az az idő olyan volt náluk [a Szovjetunióban], mint a Rákosi-korszak nálunk”. L. M. volt csendőr véleménye az SZKP XXII. kongresszusáról. Lejegyezte „Csaba” fedőnevű hódmezővásárhelyi besúgó, 1961. november 25-én. ABTL 33.1.2. M-15.406/1 13 B. J. budapesti matematikus az MSZMP központi bizottsági határozat megjelentetése után reagált úgy, hogy „óriási kalamajka lesz itt” ha az előkészület alatt álló pártkongresszuson „ismét felkeverik a Rajk-ügyet.” „Balogh” ABTL 3.1.9. V-145.288/15. Ugyancsak B. J. monogrammal egy kiszuperált újságíró, budapesti könyvtáros jutott arra a következtetésre, hogy ha ez így megy tovább, „szimbólum lesz majd Nagy Imre is, éppen úgy, mint Rajk László”. „Balogh Mária” ABTL 3.2.3. Mt-502/1. Mintha erre tromfolt volna J. F. veszprémi ügyvéd azzal a célzatosan kaján kérdésével, miszerint „nem készítik még elő Budapesten Nagy Imre dísztemetését?” „Kristóf” ABTL 3.1.2. M-40.350/3.
