Századok – 2013

MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561

1578 FIGYELŐ megszállók a kommunista birtokstruktúrát érintetlenül hagyták. Mivel a köte­lező terménybeadásnak a falu nem tudott eleget tenni, a falu sztarosztája, akit a beadások elmaradása esetén agyonlövéssel fenyegettek meg, a közelből hívott karhatalommal azoknak a házaiban rekviráltatott élelmet, akikről sejtette, hogy segítenek a „partizánoknak”. A sztaroszta teljesen kompromittálta magát, ami­kor azt a feladatot kapta, hogy készítse el azoknak a névjegyzékét, akik német­­országi kényszermunkára behívhatóak. Azt is fel kellett tüntetnie a névjegyzé­ken, hogy ki zsidó származású, illetve hogy ki mióta él a faluban. Közölték vele, hogy amennyiben nem jelentkeznek „önként” legalább tízen erre a feladatra, akkor a falu ellen kollektív büntetést fognak bevezetni. Barátai és rokonai aján­dékokkal és könyörgéssel akarták megvesztegetni a sztarosztát, a falu többsége pedig egyre nagyobb gyűlölettel tekintett rá. A falu zsidó lakosaiért 1942 elején egy rendőrszakasz jött a közeli városkából. Mindnyájukat elvitték annak gettójába, ahol nemsokára mindenkit meggyilkoltak. Vagyonuknak a faluban hamar lába kelt. A nyár folyamán egy napra már egy teljes, döntően baltikumiakból álló rend­őrszázad jött a faluba, s lezárta annak összes kijáratát. Négy volt szovjet katonát, akik rokonaiknál húzták meg magukat, letartóztattak és elhurcoltak (később kitu­dódott, hogy nem messze mindnyájukat agyonlőtték). Emellett tizenöt embert ki­válogattak munkára, egyikük nem sokkal később visszaszökött, ketten pedig elér­ték, hogy munkaképtelennek nyilvánítsák őket, így ők is hazajöhettek. A többiek­­ről csak hosszú hónapokkal később érkezett hír különféle német munkatáborok­ból. Néhány hónappal később egy partizáncsoport ideiglenesen megszállta a falut, és a sztarosztát családja előtt agyonlőtte, állatait, ingóságait elhurcolta. Ezt köve­tően hónapok teltek el, míg a közeli kisvárosból újra felkereste a helyi rendőr­ség parancsnoka a községet és ismét kinevezett egy sztarosztát. A falu környékén 1943 közepétől már három (egy az Armia Krajowa sorai­ba tartozó lengyel, egy Moszkvából irányított kommunista és egy zsidó) parti­zánegység is tevékenykedett, melyek mindegyike egyre magabiztosabban lépett fel a német megszálló hatóságokkal szemben, sőt azok visszahúzódása miatt el­sősorban az egymással folytatott csatározásokkal voltak elfoglalva. Mindegyik rendszeresen rekvirált Smakovicsiben, ahol emiatt a lakosság gyakorlatilag éhezett. 1944 elejétől az Armia Krajowa szabályos sorozást is tartott a faluban. Egy alkalommal az SS-rendőrök és segédeik a szomszéd falu összes lakosát agyonlőtték, mert azok szinte egyáltalán nem tettek eleget a beszolgáltatási kö­telezettségeiknek, ráadásul a falu közvetlen közelében merényletet követtek el egy német teherautókonvoj ellen. Smakovicsi mellett is hasonló összetűzésre került sor, amelynek következtében nem sokkal később egy partizánvadász egy­ség vette körbe a falut. A sztaroszta ultimátumot kapott: vagy megnevezi a tet­teseket, vagy a falu minden tizedik lakosát agyonlövik. A sztaroszta kínjában megnevezett három személyt, akit gyanúsnak talált, közülük egy azonban elszökött, kettőt viszont a falu főterén agyonlőttek. Ezt követően Smakovicsit már nem érte további atrocitás, leszámítva a partizánok rekvirálásait. A visszavonuló német hadsereg sem érintette a falut. Mire az első vöröskatona megérkezett, az eredetileg 250 lakosból már csak 100 élt. A többiek elpusztultak, németországi kényszermunkatáborokban sínylőd­

Next

/
Thumbnails
Contents