Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947 VI/1561
1566 FIGYELŐ Krausz Jogászkodásnak” nevezi,15 ha valaki jogi szempontok mentén kísérli meg a partizánháború értékelését, saját szempontrendszerének alapjait azonban nem fejti ki azon túl, hogy mindent, ami szovjet állampolgárok kárára történik, bűncselekménynek nevez. Természetesen elképzelhető olyan narratíva, amely jogi megfontolások félre tételével, csupán morális szempontok alapján kíván feltárni egy eseménysort. Ennek azonban feltétele lenne, hogy egy ilyen bemutatás esetében már az előszó tisztázza: elbeszélésének alanyain csak morális szempontokat kér számon. Emellett azt is tisztáznia kellene, hogy egy ilyen bemutatás miért nem ahistorikus és arról is gondoskodnia kellene, hogy azt az olvasó ne érthesse félre, mit tekint a szerző morális szempontnak, továbbá kerülnie kell az elbeszélés során alkalmazott jogi minősítéseket. Ennek hiányában a narratíva értelmezhetetlenné válik. Krausz szerint a Szovjetunió betartotta a hadifoglyokra vonatkozó nemzetközi előírásokat, szemben Németországgal. Ha ez így lenne, meg kellene magyaráznia, mi az oka annak, hogy arányaiban nem sokkal több szovjet katona pusztult el német fogságban, mint amennyi német katona szovjet hadifogságban? Vitathatatlan, hogy a náci vezetés szisztematikusan és felülről elrendelt parancsok alapján semmisítette meg 1942 elejéig a szovjet hadifoglyokat, és ezt követően sem bánt velük humánusan. Az is vitathatatlan, hogy ilyen intenció szovjet részről nem létezett. 3,15 millió német hadifogolyból mintegy 1,1 millió pusztult el16, míg 5,3 (más források szerint 5,6) millió szovjet hadifogolyból17 3 (más források szerint 3,3) millió18 nem élte túl a hadifogságot. Ezek szerint a német hadifoglyoknak 34,9% esélye volt arra, hogy elpusztuljanak, míg a szovjet hadifoglyok esetében ez a szám minimum 53,5%-ot és maximum 62,2%-ot tehetett ki. Az arányokat azonban némileg módosítja, hogy a német katonák túlnyomó többsége a háború végén esett hadifogságba: életben maradási esélyük ezért elvileg jóval magasabb kellett volna, hogy legyen, mint azoké, akik háborús időkben kerültek hadifogolytáborokba, amikor ezeknek a táboroknak az ellátása sokkal rosszabb volt mint békeidőben. Az 1941-1942 között szovjet hadifogságba esett német katonák 90-95%-a pusztult el, ami legalábbis arra utal, hogy a szovjet hadsereg hadifoglyokkal szembeni bánásmódja embertelen volt. Ezek az adatok különösen megdöbbentőek annak fényében, hogy azt első 15 Lásd Krausz Tamás: A magyar megszálló i. m., 11. 16 A kérdésre lásd Rüdiger Overmans: Soldaten hinter Stacheldraht. Deutsche Kriegsgefangene des Zweiten Weltkriegs. Propyläen, Berlin 2000, valamint uő: Das Schicksal der deutschen Kriegsgefangenen des Zweiten Weltkriegs. In: Das Deutsche Reich und der Zweite Weltkrieg, 10/2 kötet. Der Zusammenbruch des Deutschen Reiches 1945. Szer.: Rolf-Dieter Müller., München 2008, 379-507. 17 A számokkal kapcsolatos kérdésekre lásd: Christian Streit tanulmányát in: Die Tragödie der Gefangenschaft in Deutschland und in der Sowjetunion. Hrsg, von Klaus Dieter Müller-Konstantin Nikischin-Günther Wagenlehner. Köln-Weimar 1998, Grif Szekretnostyi Sznyjat. Potyeri vooruzennüh szil SZSZSZR v vojnah, vojevüh gyejsztvijah i vojennüj konfliktah. Moszkva 1993, Joachim Hoffmann: Die Kriegsführung aus der Sicht der Sowjetunion. In: Das Deutsche Reich und der zweite Weltkrieg, 4. kötet. Stuttgart 1983 DVA, 730-731. 18 A kérdésre lásd elsősorban Christian Streit: Keine Kameraden. Die Wehrmacht und die sowjetische Kriegsgefangenen 1941-1945. Bonn 1997. Streit először az elpusztult szovjet hadifoglyok számát 3,3 miihó főben adta meg, később azonban adatát ő is 3 millióra csökkentette.
