Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG ÉS ERDÉLY JÖVŐJE, 1913-1918 11 A közigazgatásról szóló fejezetet azzal összegzik, hogy Erdélyben olyan államszervezet kiépítését akarják, amely a „magyar nemzeti eszme vezetése mellett a tömegek érdekein és munkájuk sikerein nyugszik".3 3 Ennek a parlamentáris közélet mellett a megfelelő közigazgatás lehet az eszköze. Az egyéneket segítő, társadalmi különbségekre tekintet nélkül gondoskodó közigazgatás ugyanakkor képes valóra váltani az országrész egységét Magyarországgal a „lelkekben és az intézményekben" egyaránt, elősegítve azt is, hogy Erdély hozzájáruljon a „magyar állam hatalmának és tekintélyének növeléséhez". Úgy vélik, hogy a községi közigazgatást át kellene alakítani, mivel az adott rendszerben a magyar államot képviselő jegyző nem segítőként, hanem az államhatalom eszközeként jelenik meg a nemzetiségi lakosok előtt, nyomban nemzeti ellentéteket szülve. Végül szeretnék elérni azt is, hogy a közigazgatásból, főként a községekből és a törvényhatóságokból száműzzék a pártpolitikát. Nem csak azért, mert az úgymond meghamisítja parlamentarizmust, hanem elsősorban azért, mert a tisztviselők pártpolitikai elkötelezettsége lehetetlenné teszi az Erdélyben kiemelten fontos nemzeti szempontok érvényesítését és a következetesen egységes fellépést. így a tisztviselők nem tudják a „törvényt, a közérdeket és az egységes magyar nemzeti állam követelményeit" érvényesíteni.3 4 A közgazdasági fejezetben hasonlóképpen keverednek a nemzeti és a fejlesztési szempontok, bár annak természetéből adódóan az előbbiek csak kevésbé érvényesülhetnek. Mindenesetre a tervek a mezőgazdasági oktatás széleskörű kiterjesztésétől kezdve a nemesített vetőmagok és tenyészállatok szétosztásán, a legelőterületek feljavításán át a tagosítás lezárásáig, vízszabályozásig terjednek. A földgázkitermeléssel is foglalkozik a szöveg, úgy értékelik, hogy ez egyszerre kínál fejlődési lehetőségeket a mezőgazdaságnak és az iparnak is. Különösen az utóbbi kapcsán bizakodóak, úgy értékelik, hogy Erdély végre betöltheti hivatását: Magyarország ipari központja lehet. Ennek érdekében anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetek alapítását sürgetik, állami ipartámogatást, vasútfejlesztést, munkásjóléti intézkedéseket (munkáslakások, munkáskertek stb.), a keleti piacokat megnyitó vasútfejlesztést és a belső infrastruktúra színvonalát emelő közútépítéseket szorgalmaznak. A nemzeti szempontok leginkább a birtokpolitika kapcsán kerülnek előtérbe. Ezt taglalva a magyar középbirtok megőrzése és gyarapítása, a magyar kisbirtok telepítések általi növelése, a kisegzisztenciák földhöz juttatása mellett szóba kerül az idegenek birtokszerzésének megakadályozása kerül szóba a szövegben. Ehhez kapcsolódóan egy főként jelzálog-hitelezéssel foglalkozó és a szövetkezést is elősegítő „erdélyi nemzeti bank" létrehozását javasolják. Amíg a földbirtok-politika kapcsán az ellentéteket hangsúlyozzák, az iparosodásban a nemzetiségi konfliktusok feloldásának lehetőségét látják. Úgy értékelik, hogy az iparosítás, a nemzetiségi parasztság városokba áramlása, valamint részesedése a magasabb szintű jólétből és műveltségből a kérdés gyors és békés megoldásának kulcsa.3 5 33 Uo. 109. 34 Uo. 108-109. 35 Uo. 109-111.
