Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1537 központ között. A létszám négy főre csökkent: Szikla, Turopoli, Bazsó és még egy ismeretlen személy. A Központ jelezte a rezidentúra felé, hogy sajnos nem tudják megállapítani, hogy az operatív anyagokkal pontosan mi lett, mivel egy részét megsemmisíteni már nem tudták, a megsemmisült anyagoknál pedig nem lehet tudni, hogy azokat illetéktelen látta-e előtte. A LONDONI MAGYAR HÍRSZERZÉS 1951 ÉS 1965 KÖZÖTT A hírszerzés átszervezése a forradalom után Az Angliába érkező zömmel 30 évesnél fiatalabb menekültek jelentős része hónapok mülva is táborokban élt. Sokan közülük hazatérésüket fontolgatták és emiatt rá voltak utalva a londoni magyar követség segítségére. 1959-ig 1913 személy tért haza. Mindez a hírszerzés számára elvileg bőséges lehetőséget teremtett különféle akciókra. Hírszerzési szempontból kiemelt feladatot jelentett a Kádár-rendszerrel ellenséges értelmiségi emigránsok megfigyelése, valamint bomlasztó, lejárató akciókkal személyük ellehetetlenítése. Az angliai emigránsok közül elsősorban Faludy György101, Ignotus Pál102, Kéthly Anna103 és Pálóczi Horváth György104 számított különösen veszélyes személynek, mivel ismertségük és antifasiszta múltjuk miatti elismertségük mellett maguk is beható ismeretekkel rendelkeztek az állambiztonság és a megtorlás működéséről (Kéthly éveket töltött el ítélet nélkül, Faludy Recsken ült, Ignotus és Pálóczi Horváth a Rajk-ügy kapcsán lettek letartóztatva, ráadásul Pálóczi Horváth korábban a brit hírszerzéssel és a Katonapolitikai Osztállyal is érintkezésbe került - emellett majdnem mindegyikük ismerhette a rezidentúra bizonyos beosztottait vizsgálati fogságuk idejéből is). Személyük nyugaton a jobboldali emigránsoknál sokkal hitelesebbnek tűnhetett a nem magyar közvélemény előtt. Jelentőségüket fokozta, hogy a kádári hatalom számára sem a nyilas illetve szélsőjobboldali hanem éppen a baloldali kötődésű emigránsok tűntek elsődleges veszélyforrásnak. Nem teljesen alaptalanul, hiszen a Kádár-rendszer ideológiája leginkább a baloldali kritikával szemben volt hiteltelen. Az 1956-os emigránsok is különböző szervezetekbe tömörültek. Leginkább jelentős a Magyar Szabadságharcosok Szövetsége (MSZHSZ) volt, ame101 Faludy György (1910-2006) költő, műfordító, író. 1938-ban elhagyta az országot, 1943-1945 az amerikai hadsereg tisztjeként vett részt a világháborúban. 1946-ban tért haza, 1949-ben letartóztatták és a recski kényszermunkatáborba internálták. 1956-ban Angliába emigrált és a magyar baloldali emigráció meghatározó alakja lett. 102 Ignotus Pál (1901-1978) kritikus, publicista, író. 1920-tól polgári liberális újságíróként volt ismert, 1938-ban a zsidótörvények miatt Angliába emigrált. 1945-től a londoni magyar követésg alkalmazottja, 1949-ben hazatért koncepciós perben 15 évre ítélték, 1956-ban szabadult, ekkor rehabilitálták is. 1956 szeptemberében az írószövetség elnökségi tagja lett, a forradalom leverése után újra emigrált. 103 Kéthly Anna (1989-1976) szociáldemokrata politikus, 1922 és 1948 között végig parlamenti képviselő, 1945 és 1948 között az Országgyűlés alelnöke. 1948-ban letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték, 1953-ban történt szabadulása után is házi őrizetben maradt. 1956-ban a forradalom alatt a Szociáldemokrata Párt elnöke, miniszter. 104 A vele kapcsolatos állambiztonsági munkát ismerteti Rainer M. János: Esetek a magyar hírszerzés történetéből 1957-1967. In: Rubicon, 51-52.
