Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1536 UNGVÁRY KRISZTIÁN ránk otthonról? Lehetünk-e mégj óbb, mégigazibb barátok, mint voltunk? (...) Mi lett az otthon nálad elhelyezett értékekkel, apró hangyamunkánk eredményeivel? (Itt sok kósza hír járja, hogy illetéktelen kezek megdézsmálták) (...) Sok szeretettel és baráti öleléssel: Károly”97 „Károly” (azaz Szikla), a „barátságot” illetően nem írt igazat, mert a kapcsolatok jelentős része nem tette csak úgy túl magát a szovjet intervención. „James” esetében tartójának meg kellett állapítania, hogy már nem mondható el az, hogy ő bevontnak tekinthető. „Velencei” sem volt hajlandó visszatérni a rendszeres jelentésírásra, sőt a számára beígért szovjet utazásról is lemondott. „Feledi”-t és „Kedves”-t (magyar állampolgár, a baloldali szociáldemokraták volt angliai vezetője) pihentetni kellett (utóbbi a brit elhárítás figyelmét is felkeltette, végül 1959-ben mindkettejüket kizárták a hálózatból). „Bob”98 99 azaz Renato Proni olasz állampolgárral, az Avanti, illetve az olasz kommunista párt hetilapjának londoni tudósítójával szintén foglalkoztak, annak dacára, hogy ő még a forradalom alatt megemlítette, hogy már „elígérkezett a román elvtársaknak” ." A forradalom leverése után viszont felkereste hírszerzőtiszt kapcsolatát azzal, hogy szívesen menne Budapestre a rádió olasz adása bemondójának vagy hírszerkesztőnek. Emellett felajánlotta, hogy havi 30 fontért (ez egyhavi fizetésnek felelt meg!) anyagokat szerez meg a munkáspárt végrehajtó bizottságának üléseiről, valamint a Szocialista Internacionálé üléseiről. Szikla 100 fontot adott neki, bár kétséges volt, hogy nem provokátorral álltak szemben (1960- ban szüntették meg vele teljesen a kapcsolatot, miután ez a gyanú beigazolódott). A követségen a rezidentúrán belül lehetetlen állapotok alakultak ki, mert Rossz Gyula összeveszett főnökével, Szikla Péterrel, akit a rezidentúra összes beosztottja előtt kompromittált a Szikla által korábban a Központnak megküldött jellemzések nyilvánosságra hozásával. A hírszerzőtisztek nyugtalanító híreket kaptak más úton hazulról, kiderült például, hogy egyesek lakásába a forradalom alatt mások költöztek be. A Központ három személy hazahívását rendelte el. Sógor Gyula 1957. január 19-i levele szerint „itt kinn eléggé dekospirálódtunk. A disszidált Szanyi és Szöllősi (különösen az utóbbi) elég adatokat szolgáltathatott rólunk. Londonban van Ignotus Pál és Pálóczi-Horváth György, cikkeznek az újságokban a Cégről és akik nagyon jól ismernek engem még otthonról. Bár nem félek, de figyelembe kell venni, hogy nem a legbiztonságosabb a helyzetem”100 Sógornak teljesen igaza volt, mivel korábban a börtönben kihallgatótisztként mindkettejükkel találkozott és ő tartotta a beszervezett Pálóczi Horváthot még Magyarországon. A Központ fontosnak tartotta annak vizsgálatát, hogy mit észlelt a rezidentúra Londonban az 1956-os forradalom előkészítéséről. Ez azzal a kényszerképzettel függött össze, amely szerint a forradalmat valójában külföldről szervezték. 1957 februártól állt helyre a folyamatos összeköttetés a rezidentúra és a 97 ÁBTL 0-8-003/1, 131-132. 1956. november 27. 98 Anyagát lásd ÁBTL K-381/1-2. 99 ÁBTL 0-8-003/1, 170.o.jelentés 1957. február 15. 100 ÁBTL 0-8-003/1, 147.
