Századok – 2013

MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513

1536 UNGVÁRY KRISZTIÁN ránk otthonról? Lehetünk-e mégj óbb, mégigazibb barátok, mint voltunk? (...) Mi lett az otthon nálad elhelyezett értékekkel, apró hangyamunkánk eredményei­vel? (Itt sok kósza hír járja, hogy illetéktelen kezek megdézsmálták) (...) Sok sze­retettel és baráti öleléssel: Károly”97 „Károly” (azaz Szikla), a „barátságot” illetően nem írt igazat, mert a kap­csolatok jelentős része nem tette csak úgy túl magát a szovjet intervención. „James” esetében tartójának meg kellett állapítania, hogy már nem mondható el az, hogy ő bevontnak tekinthető. „Velencei” sem volt hajlandó visszatérni a rendszeres jelentésírásra, sőt a számára beígért szovjet utazásról is lemondott. „Feledi”-t és „Kedves”-t (magyar állampolgár, a baloldali szociáldemokra­ták volt angliai vezetője) pihentetni kellett (utóbbi a brit elhárítás figyelmét is felkeltette, végül 1959-ben mindkettejüket kizárták a hálózatból). „Bob”98 99 azaz Renato Proni olasz állampolgárral, az Avanti, illetve az olasz kommunista párt hetilapjának londoni tudósítójával szintén foglalkoztak, annak dacára, hogy ő még a forradalom alatt megemlítette, hogy már „elígérkezett a román elvtársak­nak” ." A forradalom leverése után viszont felkereste hírszerzőtiszt kapcsolatát azzal, hogy szívesen menne Budapestre a rádió olasz adása bemondójának vagy hírszerkesztőnek. Emellett felajánlotta, hogy havi 30 fontért (ez egyhavi fize­tésnek felelt meg!) anyagokat szerez meg a munkáspárt végrehajtó bizottságá­nak üléseiről, valamint a Szocialista Internacionálé üléseiről. Szikla 100 fontot adott neki, bár kétséges volt, hogy nem provokátorral álltak szemben (1960- ban szüntették meg vele teljesen a kapcsolatot, miután ez a gyanú beigazoló­dott). A követségen a rezidentúrán belül lehetetlen állapotok alakultak ki, mert Rossz Gyula összeveszett főnökével, Szikla Péterrel, akit a rezidentúra összes beosztottja előtt kompromittált a Szikla által korábban a Központnak megkül­dött jellemzések nyilvánosságra hozásával. A hírszerzőtisztek nyugtalanító hí­reket kaptak más úton hazulról, kiderült például, hogy egyesek lakásába a for­radalom alatt mások költöztek be. A Központ három személy hazahívását ren­delte el. Sógor Gyula 1957. január 19-i levele szerint „itt kinn eléggé dekospirá­­lódtunk. A disszidált Szanyi és Szöllősi (különösen az utóbbi) elég adatokat szolgáltathatott rólunk. Londonban van Ignotus Pál és Pálóczi-Horváth György, cikkeznek az újságokban a Cégről és akik nagyon jól ismernek engem még ott­honról. Bár nem félek, de figyelembe kell venni, hogy nem a legbiztonságosabb a helyzetem”100 Sógornak teljesen igaza volt, mivel korábban a börtönben kihall­gatótisztként mindkettejükkel találkozott és ő tartotta a beszervezett Pálóczi Horváthot még Magyarországon. A Központ fontosnak tartotta annak vizsgálatát, hogy mit észlelt a rezi­dentúra Londonban az 1956-os forradalom előkészítéséről. Ez azzal a kényszer­képzettel függött össze, amely szerint a forradalmat valójában külföldről szer­vezték. 1957 februártól állt helyre a folyamatos összeköttetés a rezidentúra és a 97 ÁBTL 0-8-003/1, 131-132. 1956. november 27. 98 Anyagát lásd ÁBTL K-381/1-2. 99 ÁBTL 0-8-003/1, 170.o.jelentés 1957. február 15. 100 ÁBTL 0-8-003/1, 147.

Next

/
Thumbnails
Contents