Századok – 2013
MŰHELY - Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak" A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965 között VI/1513
1522 UNGVÁRY KRISZTIÁN nem lehet. Mindebből az következett, hogy Londonban hírszerző munka nem folyt. A fenti súlyos hibákért Loránd György elvtárs személyesen felelős, mert mint ideiglenes rezidens züllesztőleg hatott a rezidentúrára. Tar Ferenc áv. fhgy. elvtárs 1952. március 11-én vette át a rezidentúra ideiglenes vezetését.”45 Lorándot 1952. július 15-én végleg hazarendelték. Különösebb törést karrierjében ez nem jelentett, mert 1955-ben már a hírszerzés helyettes vezetőjeként ő számoltatta be a londoni rezidentúrát. Eldöntötték a főrezidenssel állandóan összevesző és parancsait megtagadó Torda Endre rezidens felelősségre vonását és hazahívását. Bár Turopoli a követség gépkocsijával kétszer is karambolozott, és ami még súlyosabb, ezt felettese segítségével a Központ előtt eltitkolta, ő egyenlőre maradhatott. Egyedüli pozitív példaként Várkonyi Pétert említették, aki nemcsak a nyelvtanulást nem hanyagolta el, hanem operatív érzékkel is rendelkezett. Munkaidejét azonban azzal kötötték le, hogy második nyelvként kötelezték az orosz megtanulására - bár ennek Londonban az égvilágon semmi értelme sem volt. Bár továbbra is készültek munkatervek, a rezidentúra saját bevallása szerint sem végzett hírszerző munkát. A központ egyik jelentése szerint „az elvtársaknak a sírása nem más, mint az elkényelmesedés jele”46 mivel reggel fél kilenckor kezdik a munkát, egykor elmennek ebédelni és csak négykor térnek vissza, majd este hatkor távoznak. A Központ 1952. szeptember 8-án rendelte el a „nemzetközi helyzet további éleződése” miatt a tudományos hírszerzés beindítását. Fő feladatként a természettudományokon belüli hírszerzést tekintették. A munka irányítására Budapesten külön csoport alakult, a Londonban leszerepelt Loránd György vezetésével. Célszemélynek elsősorban az emigráns magyar tudósok számítottak, közülük a lojális magatartásúakkal társadalmi kapcsolatok kiépítését tervezték. Komoly eredmények azonban ezen a területen nem születtek. Egy 1955-ös munkaterv szerint csak elméleti szakemberekkel sikerült kapcsolatba kerülni, akik nem kapcsolódtak ipari központokhoz, ráadásul területileg is szétszórva éltek és ezért a kapcsolattartás is nehézséget okozott. A rezidentúra még az angol katonai kutatóintézetek címeit, szervezeti felépítését, vezetőinek nevét sem tudta feltárni. Három év alatt egyetlen beszervezés sem sikerült. A rezidentúra legnagyobb — és egyben tipikus — hírszerző akciója minden bizonnyal az volt, hogy két évvel később, 1955 júniusában központi utasításra megrendelték a Nature folyóiratot, ami a Magyar Tudományos Akadémiának egyébként is járt.47 Tar Ferenc főrezidenst a brit hatóságok 1953 májusában kiutasították, ezzel a rezidentúra működése papíron is megszűnt. Az angol fél csak általánosságban utalt arra, hogy kémtevékenység miatt alkalmazzák ezt a szankciót. A magyar részről bevezetett vizsgálat megállapította, hogy a rezidentúra a követségen belül teljesen dekonspirálódott, egyes magyar női követségi beosztottak „erkölcstelen életet éltek, amit angol és más nemzetiségű személyek felé is foly45 ÁBTL 0-8-003/1, 224., a Londoni rezidentúra általános helyzete, 1952. február 9. szerző nélkül 46ÁBTL 0-8-003/1, 311., Vadász Tibor jelentése 1953. január 5. 47ÁBTL 0-8-003/VI, 27., jelentés 1955. június 7., valamint 32-36., az „F” vonal angliai munkaterve 1955. szeptember 15.
