Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Baráth Magdolna: Célkeresztben az 56-os magyar emigráció VI/1497
1506 BARATH MAGDOLNA ről-lépésre azt próbálta bizonyítani, hogy a forradalmat nyugatról szervezték. Nyilatkozatának aktualitását az adta, hogy az ENSZ rendkívüli ülésszakán 1957. szeptember 10-én elfogadták az ENSZ ötös bizottságának az ün. „magyar kérdésiről készített jelentését. Szabó Miklós nyilatkozata 1957. október 4-én megjelent a Népszabadságban, s azt a Kossuth Kiadó brosúra formájában angol, francia, német és orosz nyelven is megjelentette. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1957. október 22-én tárgyalta meg azt a javaslatot, mely szerint a Szabó Miklós által elmondottakat használják fel az ötös bizottság jelentésének megcáfolására, propagandacélokra és tájékoztassák a „baráti országokat”. Ezen kívül jegyzékeket kívántak intézni az Amerikai Egyesült Államokhoz, Nagy- Britanniához, Franciaországhoz, Ausztriához, Olaszországhoz és Svájchoz, valamint nyilvánosságra akarták hozni a „budapesti diplomáciai kar egyes tagjaival kapcsolatos kompromittáló anyagokat”. A testület azonban a nyilatkozat ilyen módon történő felhasználását elvetette, egyrészt mert a Belügyminisztérium szervei Szabó Miklós előadását nem tudták adatokkal megfelelően alátámasztani, másrészt nem akarták élezni a javulásnak indult magyar-osztrák viszonyt.43 Szabó Miklós végül leleplező szándékkal könyvet írt a magyar emigrációról, amit ugyancsak a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg 1958-ban, s amelyben azzal vádolta az emigráció tagjait és csoportjait, hogy a nyugati államok zsoldjába szegődtek, csak saját érvényesülésük érdekelte őket, a kisemberekkel nem törődtek.44 Kétségtelenül Szabó Miklós volt az egyik kulcsfigura az emigráció ellen indított nyilvános kampányban, de nem az egyetlen személy, akit felhasználtak az emigráció vezetőinek lejáratására. Nagy János asztalos 1956. november 27- én hagyta el az országot, s ettől kezdve Ausztriában részt vett a menekültek politikai szervezkedéseiben. A szabadságharcosok képviseletében ott volt Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács ülésén, ahol az Intéző Bizottság tagjává választották. Miután ügynöki jelentések alapján az állambiztonsági szervek tudomására jutott, hogy csalódott az emigrációban, 1957 februárjában „operatív kombinációval” hazacsalták. Nagy Jánost nem szervezték be, de konspirált módon, „Párizs” fedőnéven rendszeresen kapcsolatban állt az állambiztonsági szervekkel, és Szabó Miklóshoz hasonlóan nyilatkozatot tett a rádióban és a sajtóban (egyebek mellett a Pravdában is) a Forradalmi Tanács munkájáról.45 Az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1958. július 29-ei — az emigráció helyzetét tárgyaló — ülésén Kádár János az emigráció bomlasztásával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy „A bomlás az emigráció normális folyamata és a mi helyes politikánk az, amely bomlasztja őket.”46 Ennek a folyamatnak a bel43 A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2.-december 28. Szerk.: Baráth Magdolna és Feitl István. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006. 620., 642. 44 Szabó Miklós: Foglalkozásuk: emigráns. Kossuth Könyvkiadó, 1958. 45 ÁBTL 3.2.4 K-1159. Jelentés „Párizs” dosszié leadása ügyében. 1958. március 3. 46 MNL OL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Kádár János azt a véleményt képviselte, hogy bizonyos kategóriáknak (ipari szakmunkások, orvosok, mérnökök, agronómusok) anyagi segítséget is kell nyújtani a hazatérésben, oly módon, hogy a magyar állam megelőlegezi számukra a hazatérés költségeit. Kádár ezzel kapcsolatos hozzászólását idézi Szabó Juliet: „...s várja eltévedt fiait is.” Az MSZMP repatriálási és hazalátogatási politikája 1956 és 1963 között. Múltunk, LII. évf. 2007/1. sz.
