Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Baráth Magdolna: Célkeresztben az 56-os magyar emigráció VI/1497
1504 BARÁTH MAGDOLNA A magyar politikai vezetés fő céljának éppen az egységes emigráns szervezet létrehozásának megakadályozását tekintette, amit az emigráns vezetők sokoldalú támadásával és kompromittálásával kívántak felgyorsítani. Arra törekedtek, hogy a régi emigráció Magyarországgal szemben lojális rétegeit és az 1956-os disszidensek „kijózanodó”, de végleg külföldön letelepülő csoportjait „leválasszák” vezetőikről, és ellensúlyozzák körükben az emigrációs sajtó hatását.32 Kétségtelen, hogy a magyar belügyi szervek e területen értek is el bizonyos sikereket. A magyar politikai emigráció egységes vezető szervének létrehozását akadályozó — olykor egészen szélsőséges elképzeléseket sem kizáró — akciókról számos adalékkal szolgál a már említett állambiztonsági ügynöknek, Szabó Miklósnak a könyve is.33 Szabó két éven át jelentős pozíciót töltött be az ausztriai emigrációban: a Magyar Nemzeti Bizottmány bécsi menekültügyi irodájának a vezetője, a Forradalmi Tanács ausztriai megbízottja volt. Emellett kapcsolatban állt a Szabad Európa Rádió ausztriai munkatársaival, az amerikai hírszerzőszervek képviselőivel, az Ausztriában tartózkodó vagy oda látogató magyar emigránsokkal (Nagy Ferenc, Kővágó József, Kéthly Anna). Tevékenysége során lehetősége volt arra is, hogy egyes emigráns vezetők mozgásáról és tevékenységéről információt szerezzen. Mivel saját gépkocsiján több esetben szállított emigráns politikusokat a magyar állambiztonság vezetői még azt is fontolgatták, hogy ez lehetőséget ad valamelyikük elrablására és erőszakkal Magyarországra történő áthozatalára, amire nem egy példa volt az emigráció elleni tevékenységben.34 Ilyen akciót terveztek Kéthly Annával kapcsolatban, akivel Szabó jó kapcsolatban volt, ezt azonban csak abban az esetben akarták végrehajtani, ha az veszély nélkül megoldható.35 Nem ismeretes, hogy milyen okból, de erre végül nem került sor. A Belügyminisztérium az ENSZ magyar ügyben kiküldött ún. ötös bizottsága jelentésének lezárását követően, 1957. augusztus 6-án tett javaslatot Szabó alias „Kerekes” hazahozatalára. Azt remélték, hogy egyfelől rajta keresztül olyan leleplező anyaghoz (többek között az ausztriai Menekültügyi Iroda irattárához) juthatnak, amelyet a magyar ENSZ delegáció a világszervezet 1957. szeptemberi közgyűlésén eredményesen felhasználhat, másrészt hazajövetele és nyilatkozata zavart és bizalmatlanságot kelt az emigráció soraiban.36 Szabó Miklós ugyanis az állambiztonsági vezetők véleménye szerint igen értékes anyagot adott az ENSZ ötös bizottságának munkájáról, a tanúk kiválasztásáról, illetve arról, hogy az emigránsok közül kik működtek együtt az ötös bizottsággal. Átadta az emigráns vezetőkkel folytatott levelezését, részletes beszámolót adott a Forradalmi Tanács alakuló üléséről, a Tanács és a Magyar Nemzeti zetre. Lásd még Kádár B. Zsuzsanna: A szociáldemokraták fiirkészése itthon és külföldön. Rubicon, 2002. 6-7. sz. 47-50. 32 MNL OL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Melléklet az emigráció felé irányuló propaganda tevékenység tárgyában az MSZMP KB Politikai Bizottsága elé terjesztett határozati javaslatokhoz. 33 Szabó Miklós: Csendes háború. Második kiadás. Zrínyi Katonai Kiadó, 1986. 34 ÁBTL 3.2.1 Bt-255/3. Összefoglaló jelentés „Kerekes Mihály” ín. ügynökről. 1957. szeptember 3. 35 ÁBTL 3.2.1 Bt-255/3. „Kerekes Mihály” ügynök hazahozatala. Javaslat, 1957. augusztus 6. 36 Uo.
