Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1494 STARK TAMAS lépő, 1939. évi IV törvénycikk 22. bekezdése csak arra adott felhatalmazást a kormánynak, hogy rendelkezéseket bocsásson ki a kivándorlás előmozdítására. A munkalehetőségeiben és gazdasági tevékenységében erősen korlátozott és kivándorlásra bíztatott magyar zsidóság vezetői — korábbi politikájuktól eltérően — nagy nemzetközi zsidó segélyszervezetekhez kezdtek közeledni. 1939 májusában a Pesti Izraelita Hitközség két vezetője, Stern Samu és Eppler Sándor Párizsban és Londonban több szervezetet is felkeresett. Londonban sikerült megegyezni a Joint Foreign Committee keretében működő, a magyar zsidók segélyezését szolgáló bizottság felállításáról. A tömeges kivándorlás ügyében folytatott tárgyalások azonban nem kecsegtettek sok reménnyel.94 Dr. László Julius, az ungvári zsidó hitközség elnöke — a kárpátaljai zsidóság sorsát kilátástalannak ítélve — 1939 májusában Londonba utazott. Célja a kárpátaljai zsidóság segélyezésének megszervezése, valamint a mezőgazdaságban és az iparban dolgozó zsidó munkások kivándorlásának előkészítése volt. A magyar kormány által erőltetett kivándorlási előkészületeket megakasztotta a világháború kitörése. Bár a retorika szintjén a kivándorlás továbbra is a zsidókérdés „megoldásának” eszköztárában maradt, a politikai vezetés számára is nyilvánvaló volt, hogy erre a háború ideje alatt nem kerülhet sor. Ugyanakkor a megváltozott politikai helyzet új, szélsőségesebb politika számára nyitott teret. 1939. szeptember 5-én Ribbentrop külügyminiszter sürgős megbeszélés céljából a német főhadiszállásra hívta magyar kollégáját, Csáky Istvánt. A szeptember 7-én lezajlott tárgyalásokon német részről felvetették annak lehetőségét, hogy a Lengyelország elleni hadjárathoz kapcsolódva Magyarország olyan, Kárpátokon túli területet is megszerezhet, amely 1918 előtt nem állt magyar ellenőrzés alatt.95 Ezt az egyébként magyar részről határozottan visszautasított ajánlatot Frick belügyminiszter az 1939 novemberében Teleki Pál miniszterelnök bizalmasaként Németországba látogató Kozma Miklósnak megismételte. Kozma Miklósnak Teleki Pál számára írott beszámolójából kiderül, hogy a beszélgetés során az „ukrán föld” felajánlása előtt Frick a lengyelországi „zsidókérdés” megoldásával kapcsolatos német intézkedéseket ismertette. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a közvetlenül a birodalomhoz csatolt Warthgauból a Főkormányzóság területére telepítették a zsidókat és a lengyelek nagy részét. A „zsidókérdés” német részről történő felvetése és az ukrán terület felajánlása közti lehetséges összefüggésről Kozma Miklós életrajzának megírója, Ormos Mária a következőket írja: „Elképzelhető, hogy ekkor született meg az idea: ha magyar kézben lesz egy darab ukrán föld, a magyarok német mintára „megoldhatják” a zsidók egy részének eltávolítását.”96 1940 augusztusában a kormányzó, Horthy Miklós az 1935-ben végrehajtott zsidó razzia idején belügyminiszteri posztot betöltő Kozma Miklóst Kárpátalja kormányzói biztosává nevezte ki. Ez a cím rendkívül széles jogkörrel 94 Lásd Karsai Elek: Evian után tizenegy hónappal. In: Évkönyv. Magyar Izraeliták Országos Képviselete, Budapest, 1971-1972. 162-180. 95 Juhász Gyula (szerk.): Magyarország külpolitikája a II. világháború kitörésének időszakában, 1939-1940. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. 505. 96 Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Polgárt Kiadó, Budapest, 2000. 645.
