Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
járt, Kozma a kormányzó „alkirályaként” gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezett. A kinevezése utáni hónapokban Kozma sok bírálatot kapott azért, mert nem lépett fel elég határozottan a kárpátaljai zsidóság ellen. Helyi „előkelőségek” és országos szervezetek memorandumokkal bombázták, amelyekben messzemenő intézkedéseket sürgettek, és felvetették a zsidóság kitelepítését is. Kozma válaszaiban elhatárolódott a legradikálisabb követelésektől, de egy 1941 elején készült levelében már ő is ezt írta: „Nagyon örülnék, ha ki lehetne őket valahová vándoroltatni, de egyenlőre nem lehet.”91 A Szovjetunió elleni hadjárat megindulásával már kínálkozott lehetőség a „nem-kívánatos” zsidók kitelepítésére. Kozma Miklós már 1941. június 7-én írt Bárdossy László miniszterelnöknek a kárpátaljai zsidók elűzésével kapcsolatban. Aktivitását tükrözi, hogy június 10-én Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternél, június 14-én a miniszterelnöknél, június 21-én pedig a kormányzónál, Horthy Miklósnál járt. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem állapítható meg az, hogy a kormány pontosan mikor hozott döntést a „nemkívánatos” zsidók kiszállításáról. A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak, azonban a megbeszélések után készült és jórészt csak az érintett témákat megemlítő jegyzőkönyvek nem beszélnek arról, hogy a zsidók deportálásának kérdése egyáltalán felmerült volna a miniszterek között. Ormos Mária idézett könyvében Kozma Miklós néhány szavas feljegyzései alapján utal arra, hogy a június 16-ai minisztertanácsi ülésen már csak az „evakuálás” végrehajtásának pénzügyi keretei voltak tisztázatlanok.97 98 99 A Szovjetunió elleni német offenzíva 1941. június 22-én indult meg. Június 26-án a Kassát és Rahót ért, bizonytalan eredetű légitámadás ürügyén Bárdossy miniszterelnök bejelentette, hogy Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot. A támadásra kijelölt, mintegy 90 ezer katonából álló Kárpát-csoport június 30-án indította meg támadását, és előőrsei — a gyenge szovjet ellenállás következtében — már július 6-ra elérték a Dnyesztert. Július 9-én a Kárpát-csoportból kivált a gyorshadtest, amely a német Dél-hadseregcsoport irányítása alatt továbbra is részt vett az előrenyomulásban. A Kárpát-csoport meghagyott alakulatai az addig elfoglalt terület ellenőrzését, biztosítását kapták feladatul. A katonai vezetőkkel való megbeszélésekről nem kerültek elő dokumentumok, de a Kárpát-csoport fennmaradt iratai között található egy július 9-én kelt jelentés, amely többek között a Honvéd Vezérkar főnökének elképzeléseit tartalmazza a megszállt terület felhasználásával kapcsolatban. „Ezt a megszállt területet sokáig szeretnénk kezünkben tartani, [...] hogy erre a területre a nem kívánatos honi elemeket, zsidókat és ukránokat áttelepíthessükKozma Miklós július 10-én — azon a napon, amikor a gyorshadtest elfoglalta Kamenec Podolskot — Bárdossy miniszterelnöknek már a következőket írta: „A jövő héten a nem magyar állampolgár idemenekült galiciánereket az exponált ukrán agitátorokat és a cigányokat át A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1495 97 MNL OL K 429, 36. csomó, 830 sz. Az iratot idézi Ormos Mária: i. m. 737. 98 MNL OL K 429, 38. csomó, 1684. sz. feljegyzés, 1941. június 16. A dokumentumra hivatkozik Ormos Mária: i. m. 757. 99 Hadtörténelmi Levéltár: Magyar Királyi Gyorshadtest, Kárpát-csoport. 1. doboz
