Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1493 A „rossz” zsidók eltávolításának igénye fokozódott akkor, amikor 1939 márciusában Kárpátalja Magyarországhoz került. A terület visszacsatolásakor az országban hirtelen jelentősen megnőtt a hagyományos életmódjához és értékeihez ragaszkodó és az uralkodó elit és a magyar közvélemény jelentős része által is megvetett „keleti” zsidók száma. Ráadásul Kárpátalján élt mintegy 2-3 ezer, lengyel állampolgársággal bíró galíciai zsidó is, akik a húszas évek elején a szülőföldjükön rendezett pogromok elől menekültek erre a területre, amely akkor Csehszlovákiához tartozott.90 Kárpátalja visszacsatolása idején zajlott a második zsidótörvény képviselőházi vitája. A törvényjavaslat beterjesztését a kormány többek között a menekültek növekvő számával indokolta. Az érvek között előkelő helyen szerepelt annak hangsúlyozása is, hogy a Felvidék visszacsatolásával a zsidó lakosság száma és aránya megnövekedett. A második zsidótörvény tervezetét a képviselőházban előadó Makkai János a bevezetendő rendelkezések pozitív következményeként említette, hogy a törvény elő fogja mozdítani a zsidóság tömeges kivándorlását. Megjegyezte azt is, hogy ez a vándormozgalom akkor érné el célját, ha a „törzsi zsidóság” távozna az országból.91 A zsidóság kivándoroltatásának kérdéséhez több képviselő is hozzászólt. Bő két évvel a Kamenec Podolszk-i deportálások előtt Shvoy Kálmán kormánypárti képviselő azt javasolta, hogy minden, 1914 után érkezett galíciai zsidót telepítsenek vissza eredeti lakóhelyére. A baloldali ellenzékhez tartozó Független Kisgazdapárt vezető politikusa, Eckhardt Tibor szerint a kivándoroltatás kérdésében a kiegyezés éve a vízválasztó. Az 1867 előtt érkezettek közül azoknak a kiutasítását javasolta, akik bűntettet követtek el, míg a kiegyezés után bevándoroltak esetében bíróságra bízta volna annak eldöntését, hogy az adott személy itt tartózkodása közérdekű-e vagy sem.92 Meizler Károly, a Keresztény Nemzeti Szocialista Front képviselője minden, 1867 után érkezett bevándorló kivándoroltatását követelte, akkor is, ha az érintettek már megszerezték a magyar állampolgárságot. A másik szélsőjobboldali ellenzéki csoportnak, a nyilasoknak a képviseletében fellépő Matolcsy Mátyás a zsidóság legszegényebb rétegeinek a távozását sürgette. „Ha évente — nem kell nagy számokat mondani, mert nem is lehet megoldani másképpen — 15-20.000 embert eltávolítunk ezek közül, akik a magyar életbe beállítódni nem tudnak és nem is fognak tudni, ezáltal a feszültség komolyan csökken, mert a forrást csökkentjük és ezzel valóban az egész zsidókérdés létalapját gyengítjük meg” - mondta felszólalásában.93 Az egymással radikalizmusban rivalizáló hozzászólások és javaslatok ellenére a témakörben végül nem született határozott döntés. A május 4-én hatályba 90 A húszas évek elején a menekültek gondozására a Joint segélyközpontot hozott létre Munkácson. Innen mintegy 150 kárpátaljai zsidó közösségnek nyújtottak folyamatos támogatást. Lásd Marrus: i. m. 67.; lásd még Katzburg: i. m. 136. 91 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 22. kötet. Athenaeum, Budapest, 1939. 8-9.; idézi Gyurgyák János: i. m. 147. 92 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 22. kötet. Athenaeum, Budapest, 1939. 43. 93 Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója. 22. kötet. Athenaeum, Budapest, 1939. 274.
