Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1491 zsidóság arányát 20 százalékra kívánta csökkenteni. A nyilas és egyes kormánypárti képviselők 5 százalékos arány megállapítását követelték, arra hivatkozva, hogy a zsidóság 5 százalékát tette ki az össznépességnek. Az ellenzéki Egyesült Keresztény Párt képviselője, Müller Antal a galíciai zsidók állampolgárságának a felülvizsgálását sürgette.83 84 Gömbös Gyula egykori bizalmasa, a fajvédő Ulain Ferenc a „zsidóproletariátus” fokozatos kivándoroltatását javasolta. A képviselő tíz év alatt összesen mintegy 150-200 ezer zsidó távozására számított. A második zsidótörvény Az első zsidótörvényként emlegetett, a numerus clausus bevezetéséről rendelkező jogszabályt követte a második zsidótörvény, az 1938. május 29-én kihirdetett, a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló XV törvénycikk, amely a zsidók arányát a gazdasági és a kulturális életben 20 százalékban határozta meg. Ez a jogfosztó intézkedés azonban az „idegen” vagy annak tekintett zsidókkal kapcsolatban nem rendelkezett. A második zsidótörvény indoklásában szereplő öt érv közül az első két érv az idegen vagy idegennek tekintett zsidók kiszorításával volt kapcsolatos. A Teleki által készített szöveg kiemeli: „... a Német Birodalom évek óta a legerélyesebb intézkedéseket foganatosítja a németországi zsidóság ellen és ezeket a rendszabályokat kiterjesztette az időközben bekebelezett Ausztriára és a szudétanémet területekre is. Lengyelország ... Cseh-Szlovákia, Jugoszlávia és Románia egyaránt megindították a zsidóság térfoglalásának visszaszorítását és ... erre az útra lépett Olaszország is... hazánkat tehát kétszáz milliónyi hatalmas népgyűrű veszi körül, amely a zsidóságot magából kiszorítani igyekszik. A természet megcáfolhatatlan törvénye szerint fog előállni az a helyzet, hogy a zsidóság ebből a kétszáz milliónyi népgyűrűből — a nyomásnak a legkisebb ellenállás irányában engedve — hazánkba özönlik, ha csak idejekorán nem teszünk olyan intézkedéseket, amelyek következtében az ország letelepedésük számára nem nyújt többé számottevő lehetőségeket. [...] E szempontok előrebocsájtása mellett reá kell mutatnunk a magyarországi zsidókérdésnek kellő megvilágítása során ugyancsak jelentős következő megállapításokra is. [...] Magyarországon kétségtelenül volt és így ma is van századok óta itt élő zsidóság. De a zsidóság nagy többsége a XIX. század első felétől, legfőképpen pedig a liberalizmus korában vándorolt be. Ezeknek a tömegeknek gyökértelensége ... és az a körülmény, hogy a régebben itt élő zsidóság ezek iránt a jövevények iránt ... erősebb közösséget érzett, mint az ország nem zsidó lakossága iránt, okozzák azt, hogy a lelkiségében és fajában oly élesen különböző és oly szívósan sajátos zsidóság a magyar nép életében sokkal súlyosabb problémát jelent, mint Nyugat-Európa bármely népének életében.”*4 83 Müller Antal felszólalását lásd: Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplója, Tizennyolcadik kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1938. 321-326. 84 Az indoklás szövegét lásd: Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Irományai. Tizenkettedik kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1939. 298-321.
