Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
Kozma válaszában leírta, hogy 1920 és 1935 között 7.101 zsidót toloncoltak ki és az újonnan érkezők csak kivételes esetben kapnak tartózkodási engedélyt. Kifejtette azt is, hogy a „nemkívánatos” zsidók tömeges kitoloncolása lehetetlen, mivel semelyik állam sem fogadja be őket.77 A magyar kormány, már 1924-ben tárgyalásokat kezdeményezett a lengyel kormánnyal a Magyarországon élő, de formálisan lengyel állampolgárságú zsidók kiutasításáról.78 A kérdéskör felvetése is a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megszakadásával fenyegető feszültséghez vezetett. 1937 novemberében a külügyminisztérium erre a fiaskóra utalva utasította el a KEOKH akkori vezetőjének, Folyovits Józsefnek azt a javaslatát, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a Magyarországon élő lengyel állampolgárságú zsidók áttelepítéséről. Az 1938 márciusában életbe lépő új lengyel rendelkezések szerint elveszthette lengyel állampolgárságát az, aki az ország megalakításától kezdve legalább 5 évig távol tartózkodott. 1938 október elején a lengyel kormány megvonta a lengyel állampolgárságot mindazoktól a külföldön tartózkodó lengyelektől, akik a hónap végéig nem telepednek le az országban. 1938 végén a KEOKH 6004 lengyel állampolgárságú zsidót tartott nyilván. Túlnyomó többségük lengyel állampolgárságát ugyan elismerte a budapesti lengyel követség, kitoloncolásukra azonban Pásztóy Amon, a KEOKH vezetőjének követelése ellenére sem került sor.79 Az „idegenek” kitelepítésének előkészítése A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1489 Az első zsidótörvény A numerus clausus 1928-as eltörlése után a „zsidókérdéssel” a kormány nyilvánosan hosszú ideig nem foglalkozott. A nemzetközi környezet drámai megváltozásának, elsősorban a nemzetiszocialista Németország megerősödésének és a náci eszmék közép- és kelet-európai, így magyarországi terjedésének is szerepe volt abban, hogy 1937-ben ismét napirendre került a „zsidókérdés”. Darányi Kálmán miniszterelnök a kormánypárt 1937. április 18-án Szegeden tartott nagygyűlésén egyéb témák mellett arról is beszélt, hogy a zsidóság a teljes lakossághoz viszonyított arányszámát jóval meghaladó mértékben vesz részt a gazdasági életben. Az öt éves gazdasági programot meghirdető, 1938. március 5-én elmondott híres győri beszédében Darányi szintén beszélt a zsidóság kiszorításának szükségességéről a gazdasági életből. Ezzel a megnyilatkozással készítette fel a miniszterelnök a közvéleményt az első zsidótörvény bevezetésére. Több konkrétumot tartalmazott Hóman Bálint egy nappal később Szentesen, egy kormánypárti nagygyűlésen elhangzott beszéde. Hóman is különbséget tesz „régi” és „új’ zsidók között. A zsidóság felosztását a kultuszminiszter 77 U.o. 78 A lengyel-magyar tárgyalásokra, valamint a lengyelországi állampolgársági törvényre vonatkozóan lásd: K. Frojimovics i.m. 78-79. 79 A KEOKH nyilvántartásban 1939 végén 10.260 külföldi, köztük 5626 lengyel zsidó volt. Nem tartoztak a KEOKH hatáskörébe a lengyelországi menekültek, akik közül a zsidók száma Frojimovics Kinga kutatásai alapján 5-15 ezer főre tehető. Lásd. K. Frojimovics i.m. 81.
