Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
Intézkedések a „galíciai” zsidók „beszivárgása” ellen a húszas-harmincas években Bár a sajtótermékek, politikai röpiratok az „idegen” és ezért kiutasítandó zsidók csoportját a lehető legtágabb értelemben fogalmazták meg, a konkrét kormányzati intézkedések alapvetően a magyar állampolgársággal, illetve letelepedési engedéllyel nem rendelkező „galíciaiak” internálására, kiutasítására és az új bevándorlók „beözönlésének” feltartóztatására irányultak. 1920 márciusában jelent meg a 4352/1920 számú BM rendelet az internálásról. Ezt egészítette ki a 20.000/1920 számú bizalmas rendelet, amely a galíciai zsidók internálásáról és kitelepítéséről intézkedett. Míg az antiszemita sajtó azt terjesztette, hogy többszázezer galíciai menekült tartózkodik Magyarországon, a piliscsabai és a zalaegerszegi internálótáborokban 1921 januárjában összesen mintegy száz galíciai zsidó családot tartottak fogva.52 A „galíciai zsidók” ügye a 20.000/1920-as rendelettel távolról sem jutott nyugvópontra. 1922-ben megjelent a 16.045-ös számú belügyi rendelet, amelynek hatodik pontja kiutasítással sújtja azokat a bevándoroltakat, akik jelentkezési kötelezettségüknek nem tettek eleget.53 Mivel a jelentkezési kötelezettséget az 1903:V törvénycikk írta elő, a belügyminiszteri rendelet az azt követő időszakban érkezettekre vonatkozott. Bár a rendeletben nincs szó zsidókról, Rakovszky Iván belügyminiszter 1924. január 29-én a nemzetgyűlésen elmondott beszédében maga utal arra, hogy intézkedése a Galíciából, illetve Oroszországból bevándorolt és magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók ellen irányult. „Ezt a kérdést itthon zsidókérdésnek tüntetik fel. Diplomáciai vonatkozásban — sajnos — lengyel kérdés származott belőle. A leghatározottabban kijelentem, hogy...Lengyelországgal szemben nem akarunk barátságtalan cselekedeteket elkövetni. De nem lehet ezt tisztára zsidókérdésnek sem tekinteni, mert elvégre sem a kormány, sem semmiféle tényező nem tehet arról, hogy — sajna — ebbe az országba tömegmozgalomnak nevezhető bevándorlás csak Galíciából, csak Kelet-Oroszországból folyik; tömegesnek mondható bevándorlás csakis a zsidó elemek részéről történik, világos tehát, hogy a bevándorlás szabályozása elsősorban a lengyel állampolgárokat fogja érinteni. Ezen a tényen azonban nem tudunk segíteni... ”54 Mint az Egyenlőség 1922 őszi számaiból kiderül, a rendelet következtében több ezer, évtizedek óta Magyarországon lakó, nemegyszer katonaviselt zsidó kapott idézést a helyi rendőrkapitányságokra kiutasítási ügyben.55 Egyes rendőri vezetők önkényesen cselekedtek. Bár a 16.045-ös számú belügyi rendelet minden, magyar állampolgárságot nem szerzett betelepültre vonatkozott, Deusterien Erik, Nagykanizsa rendőrfőkapitánya például csak a „zsidó fajhoz tartozó egyéneket” szólította feljelentkezésre.56 Debrecenben is csak zsidókat írtak össze. 1922 októbe52 Egyenlőség, 1921. január 22. 53 A rendeletekről lásd Wetzel Tamás: A bevándorlás kérdése Magyarországon, wwwjak.ppke.hu/ tanszek/doktori/letolt/wt_dolg.pdf 54 Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. Huszadik kötet. Budapest, Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Könyvnyomdája, 1924. 18. 55 Az Egyenlőség tudósítója szerint mintegy 15 ezer embert kapott idézést. Lásd: Új üldözés kezdődik. Egyenlőség, 1922. szeptember 30. 56 A főkapitány intézkedése, illetve az intézkedés végrehajtásának módja ugyancsak előrevetítette a II. világháború alatti deportálások időszakát. A felhívás szövege a következő volt: „Felhívom a A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1483
