Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1484 STARK TAMAS rében a pesti izraelita hitközség vezetősége felkereste Rakovszky belügyminisztert, majd Bethlen Istvánt is, az összeírások leállítását kérve. Az Egyenlőség tudósítása szerint „A miniszterelnök megígérte, hogy meg fogja vizsgálni azokat az adatokat, amelyeket eléje tártak és azokat az érveket, amelyeket a küldöttség felhozott. ”57 A megbeszélések feltehetőleg valóban sikeresek voltak, mert összeírásokról, illetve kiutasításokról egy ideig nem jelent meg hír a lapban. Az 1914 januárja után Magyarországra érkezett zsidó menekültek eltávolításáról szóló 1920. évi 20.000. számú bizalmas rendeletet hatályon kívül helyezte az 1925. évi 200.000 számú rendelkezés 15. paragrafusa, mely ezúttal a zsidók megnevezése nélkül azoknak a külföldieknek a kiutasítását írta elő, akik, „... az állam érdeke szempontjából nemkívánatos bevándorlási mozgalommal kapcsolatosan” kerültek az országba.58 Razziákra tehát továbbra is számítani kellett. 1927 őszén került sor az „idegen” zsidók elleni rendőri fellépés következő hullámára. A húszas években és később is a belügyminiszter kezében a razzia volt az egyetlen eszköz az országba illegálisan belépett személyek ellenőrzésére és összegyűjtésére. A határőrség — szerény létszámú állománya és gyenge felszerelése miatt — csak a hivatalos határátkelőhelyek forgalmát tudta nyomon követni. A trianoni határvonalon természetes akadály alig adódott, így a „zöld határon” könnyű volt bejutni az országba. A magyar belügyi hatóságok a razziákat mélységi idegenellenőrző akciónak tekintették. Az akciók elvben minden idegen kiszűrését szolgálták, de a csendőrök és rendőrök a gyakorlatban főleg az északkeleti országrészeket fésülték át, és elsősorban galíciai zsidókat kerestek. Az 1927 októberében lezajlott razzia Szabolcs megyét érintette. Az egyes falvakat ideiglenesen lezáró csendőrség a galíciainak vélt, szakállas, kaftános zsidókat és a talmudiskolák diákjait gyűjtötte össze. Korabeli hírek szerint a razzia során összesen mintegy kétezer fő ellen indult eljárás.59 Razziára került sor 1929-ben és 1931 elején is. A „beszüremlés” megakadályozása érdekében kampányszerűen végrehajtott „idegen”-összeírásokra, razziákra és kiutasításokra úgy került sor, hogy közben nem volt számottevő, Magyarország felé irányuló vándormozgalom. Ez az ellentmondás a bevándorlók nyilvántartásának problémáiból, nehézségeiből adódik. A bevándorolás mértékéről pontos számadat nem áll és nem is állhat rendelkezésre. Bevándorlónak ugyanis azt lehet tekinteni, aki a letelepedés szándékával lépi át a határt. Az országba belépők azonban beutazásuk célját általában nem tárták fel a határőrizeti szerveknek. Ugyanakkor a letelepedni város területén tartózkodó mindazon zsidó fajhoz tartozó egyéneket, akik 1914. évi január 1-je előtt költöztek, illetve vándoroltak be az országba, hogy ezen hirdetményem megjelenésétől számított negyvennyolc óra alatt 18. és 19-én délelőtt a kapitányság 9. számú szobájában jelentkezzenek. Jelentkezni tartoznak a fenti határidő óta beköltözött azon zsidó fajú egyének is, akik települési engedélyt nyertek, vagy pedig a zsidó vallásból kikeresztelkedtek. A jelentkezők Magyar állampolgárságukat igazoló esetleges okmányaikat hozzák magukkal. A jelentkezési kötelezettség teljesítését házról házra járva fogom ellenőriztetni s azokat, kik a jelentkezési kötelezettségnek eleget nem tesznek, összes családtagjaikkal egyetemben internálás céljából azonnal őrizetbe veszem...” In: Új üldözés kezdődik. Egyenlőség, 1922. szeptember 30. 57 Egyenlőség, 1922. október 28. 58 Horthy Miklós titkos iratai. Szerk.: Szinai Miklós, Szűcs László, Teleki Éva Kossuth 1965. 87. 59 Egyenlőség, 1927. október 9.
