Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1476 STARK TAMÁS megváltó után, s a boldogított tartományok lakossága azt sem tudta: mihez tartsa magát, kinek hódoljon meg, kinek fizesse adóját vagy sarcát. ... A fehérek a zsidókat mint forradalmárokat, a vörösök a zsidókat mint ellenforradalmárokat végezték ki. A lakosság nagy része a háború után rablásból, fosztogatásból, pogromrendezésből él. Nyolc millió zsidó közül ezekben az országokban körülbelül 5-6 millió lakott pogromsújtotta tájakon” - írta a világháború utáni kelet-európai helyzetről Edelstein Bertalan az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyvében 1929-ben.33 Az 1918 tavaszán kitört oroszországi polgárháború során zsidóság elleni támadásokra is sor került, elsősorban Ukrajnában. A támadások helyett talán helyesebb volna irtóhadjáratról beszélni, mivel a különböző becslések szerint az 1919-től a polgárháború végéig tartó tömeggyilkosság-sorozatban 35-100 ezer zsidót gyilkoltak meg. Szemben az 1905-ös pogromokkal, amelyek zömmel spontán módon szerveződtek, és amelyeket kispolgári tömegek hajtottak végre, a polgárháború időszakában lezajlott tömegrohamok szervezett akciók voltak, amelyeket különböző katonai alakulatok hajtottak végre. A pogromokban gyakorlatilag minden politikai, katonai erő részt vett. Nacionalista és fehérgárdista csapatok az anyagi javak megszerzésén, elrablásán túlmenően azért üldözték a zsidókat, mert ők — nézetük szerint — a bolsevistákat támogatták. Az anarchisták viszont a németekkel való kollaborálás vádjával támadtak rájuk. A bolsevikok szemében a zsidók a kiirtandó „burzsujokat” testesítették meg.34 A polgárháborúhoz kötődő pogromsorozat egyik súlypontja Galícia keleti része volt. Az elhúzódó háborús állapotok leginkább Galíciát, pontosabban annak keleti részét sújtották. 35 Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után ukrán-lengyel fegyveres konfliktus robbant ki. A független Ukrajnával való egyesülést fontoló Ukrán Nemzeti Rada és az antant által is elismert varsói lengyel kormány egyaránt a terület ellenőrzésére törekedett. A jóval szervezettebb lengyel hadseregnek csak 1919 közepére sikerült elfoglalnia Kelet-Galícia teljes területét. Észak-Bukovinát román, Kárpátalját csehszlovák katonaság szállta meg. A Kelet-Galíciával szomszédos Volhíniában még évekig polgárháborús állapotok voltak. A bizonytalan helyzet következtében Galícia nagyobb városaiban már 1918 őszén zsidó nemzeti tanácsok alakultak. A tanácsok Sztaniszlavban működő központi szerve 1918. november 24-én kiadott nyilatkozatában semlegességet hirdetett a kibontakozó ukrán-lengyel háborúban.36 A bejelentést mindkét fél 33 Edelstein Bertalan: A külföldi zsidóság története a háború utáni évtizedben. In: Izraebta Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve. Budapest, 1929. 298, 299. 34 Lásd Bebesi György: Az orosz pogromtradíciók és az 1905 őszi pusztító tömegrohamok. In: Molnár Judit (szerk.): Jogfosztás - 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról. Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, Budapest 2011. 279-291. 35 A témakörben lásd Polgár Tamás: Kelet-Galicia 1918-1919. Egy nyugat-ukrán állam önállóságának létjogosultságáról. In: Közép-Európai Közlemények, 2012/1. 165-173; továbbá Ezra Mendelsohn: The Jews of East-Central Europe Between the World Wars. Indiana University Press, Bloomington, 1983. 40^13; Michael R. Marrus: The Unwanted. European Refugees in the Twentieth Century. Oxford University Press, New York-Oxford, 1985. 62-67. 36 In: Towns and Mother-cities in Israel; Memorial of the Jewish Community which perished. Vol. 5. Stanislawow (Ivano-Frankivsk, Ukraine). Translation of Arim ve-imahot be-yisrael; matsevet
