Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
származású, de magát nem zsidónak tartó személy volt, a magántulajdont és a vallási életet felszámoló proletárhatalom sem az asszimilálódott, sem a hagyományaihoz szigorúan ragaszkodó zsidóság körében nem volt népszerű. A razziák nem szűntek meg a proletárdiktatúra időszaka alatt sem. A „proletárhatalom” már rövid uralma kezdetén felállította saját idegenrendészeti intézményét, az Idegeneket Ellenőrző Hivatalt. Razziákat szerveztek, és mintegy ezer, Galíciából származó zsidót szállítottak vonattal a lengyel határra.29 A katolikus Alkotmány című folyóirat 1918 augusztusában megjelent egyik száma azt írja, hogy „A zsidóügy a jövendő Magyarország egyik sorsdöntő problémája és életkérdése lett.”30 A proletárdiktatúra bukása utáni sajtó, majd pedig a képviselőházi viták anyagából valóban úgy tűnik, hogy a háborús vereség és az óriási területi veszteségek közepette a zsidókérdés volt az egyik legfontosabb téma Magyarországon. Az antiszemitizmus gyors növekedése nem speciálisan magyar jelenség volt. Az „idegenek” ellen forduló zsidóellenes hullám Ausztrián is átcsapott. Bécsben 1918 őszén 17 275 menekült részesült állami ellátásban, az antiszemita sajtó azonban az „idegen” zsidók számát a valóságosnál tízszer többre tette.31 32 1918 novembere végén a Szent István dóm előtt tüntetés is zajlott az „amorális keleti zsidóság okozta terhek ellen” A2 Keresztény szociális képviselők 1919-ben fertőző betegségek behurcolásának veszélyére hivatkozva indítványozták a zsidó menekültek kiutasítását. Alsó-Ausztria szociáldemokrata tartományfőnöke 1919 szeptemberében tíznapos határidőt adott a zsidó menekülteknek az ország elhagyására, de külpolitikai bonyodalmakra hivatkozva a kiutasításra vonatkozó rendelkezések nem kerültek végrehajtásra. A világháború végén, illetve az azt követő években az egész közép- és kelet-európai térségben, azon a területen, ahol a világ zsidóságának túlnyomó többsége élt, drámai változásokra került sor. „A jeruzsálemi szentély pusztulása óta ilyen súlyosan nem nehezedett a sors karja Izraelre, mint a világháború utáni években. ... Most sok százezer zsidó vére folyt, óriási területek zsidósága hontalan lett, másokat joguktól, biztonságuktól fosztottak meg, valamilyen módon az egész világ zsidósága megrendült. ...A régi Oroszország és az akkor még hozzá tartozó lengyel részek területein éveken keresztül a legnagyobb bizonytalanság és fejetlenség uralkodott. Az uralom szinte hónapról hónapra gazdát cserélt, népmegváltó kegyetlenkedett népA HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1475 ben átérteni és üdvözölni, mint az évezredek elnyomottja: a zsidóság? Mi vagyunk a világtörténelem proletárjai, és a világtörténelmen átvonuló földalatti láng egy zsidó géniuszban: Leo Trockijban csapott föl először isteni erővel, minden eddigi forradalmat megszégyenítő tudatossággal.” A lelkes üdvözlés ellenére a proletárdiktatúra alatt a lap nem kerülhetett kiadásra. Az utolsó szám 1919. április 12-én jelent meg. Hasonló szellemben írt a Zsidó Szemle is. 29 Erről lásd W. Pietsch: i.m. 51. 30 Idézi Bihari Péter: i.m. 236. 31 Fiziker Róbert: „A Hetz muss sein”. Antiszemitizmus az 1920-as évek Ausztriájában. In: Molnár Judit (szerk.): Jogfosztás - 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról. Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, Budapest, 2011. 302. 32 Fiziker Róbert: i. m. 304-305.
