Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1474 STARK TAMÁS kezdődő akció öt napon át tartott. Ezt követte augusztus 4-én a mátészalkai, majd a kisvárdai razzia. Az ősz folyamán az ellenőrző kampány kiterjedt egész Eszak-Magyarországra, és érintette az összes nagyobb várost. Wekerle Sándor miniszterelnök augusztus 7-ei parlamenti beszédében azt ígérte, hogy az ellenőrzések során nem lesznek atrocitások.26 A korabeli tudósítások szerint azonban a hatóságok fellépése brutális volt. A beszámolókból az derül ki, hogy a razziák alkalmával rendőrök, csendőrök és határőrök otthonaikból, munkahelyeikről és még a pályaudvarokról is összegyűjtötték a zsidókat, akiket azután valamelyik hatóság épületébe tereltek, ahol nem egyszer kínvallatás várt rájuk. A kihallgatások közben sok zsidótól „adóbehajtás” ürügyén elvették a nála lévő készpénzét. Az 1918 nyarán és őszén zajló razziasorozat volt Magyarországon az első olyan kampány, amelynek célja az idegen honos zsidók felkutatása, összegyűjtése, majd kiutasítása volt. Ezek az akciók precedens értékűek voltak a Horthy korszakban lefolytatott zsidóellenes razziák számára. A hatósági fellépés embertelensége és megszégyenítő jellege, valamint az ahhoz kapcsolódó korrupció már előrevetítette azt a bánásmódot, amellyel a nemkívánatosnak nyilvánított zsidók tömegeinek szembe kellett nézniük a későbbi évtizedekben, és különösen 1941 nyarán, a Galíciába történő deportálások idején. A zsidóság háborút követő forradalmakhoz való viszonyának elemzése nem tartozik ennek a tanulmánynak a keretébe. Tény, hogy a baloldali messianizmusnak sok zsidó követője volt. Az oroszországi bolsevista forradalmat maga az Egyenlőség is üdvözölte, és nemcsak azért, mert ezzel a Monarchia legfőbb katonai ellensége gyakorlatilag kiesett a hadviselők sorából. A lap magát a forradalmat éltette. Az 1917 végén, 1918 tavaszán megjelent cikkek azt üzenték, hogy ez a hatalmas siker, azaz a zsarnokság bukása nemcsak az oroszországi zsidóknak köszönhető, hanem általában a zsidóságnak, mert ők, bárhol éltek is, mindig a szabadság, az igazságosság és a haladás eszméit képviselték.27 A lap 1919. március 29-én köszöntötte a magyarországi kommunista hatalomátvételt, annak ellenére, hogy Szabolcsi Lajos főszerkesztő akkor már megtapasztalta a diktatúra elnyomó jellegét, ugyanis néhány nappal korábban vörös fegyveresek feldúlták a lakását.28 Bár a proletárhatalom vezetői között sok zsidó 26 A parlamenti beszéd elhangzása előtt egy nappal egy zsidó küldöttség járt nála és beszámolt a már folyamatban lévő razziák közben elkövetett visszaélésekről. Az Egyenlőség 1918. augusztus 10-i számában megjelent beszámoló szerint a panaszokra a miniszterelnök a következőket mondta: „Hallatlan disznóságok ezek! Szégyellem és restellem, hogy épp az én miniszterségem alatt kellett ilyeneknek történnie.” 27 Ez a nézet különösen erőteljesen jelenik meg a lap 1918. március 23-i számában. A vezércikkben a következők szerepelnek: „Szinte hatezer éve a zsidók bevetették a földet és a tengert a szabadság magvával. Telehintették a világot a szabadság himnuszával. [...] A történet szabadságharcaiban mindig ott bujdokolt a zsidók lelke. A római császárság ellen éppúgy izgatott, mint ä cári abszolutizmus ellen diadalmas forradalomban. [...] A szabadság kiválasztott népe voltunk és kiválasztott lelkendezői maradtunk. [...] És a tömeg, mely a szabadság hőseit könyvekből tanulta szeretni [...] bennünk ellenségét látta minden koron át, és az elnyomó osztályok szövetségeseinek tartott akkor is, amikor a vérünkből való vér: Engels és Marx az új evangéliumra tanította, s mikor Európa modern népmozgalmai vezetőik révén állandóan a mi felekezeti színeinket viselték.” 28 Szabolcsi Lajos a köszöntő cikkében többek között a következőket írta: „Az új Magyarország megszületett. A proletárdiktatúrát, a szegények és elnyomottak diadalát ki tudná jobban és erőseb
