Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461

államnak joga van arra, hogy az új bevándorlókat határaitól távoltartsa, a nem honpolgát zsidókat pedig eltávolítsa.”18

A Huszadik Század körkérdéseire beérkezett válaszokat a szerkesztőség a folyóirat 1917. évi 7-8. számában tette közzé. A válaszadók nem tudhatták, legfeljebb sejthették, hogy hozzászólásaikkal a reformkortól kezdődő, mintegy száz éves liberális korszak mérlegét vonják meg. 50 érdemi választ adó megkérdezett közül 37-en írták le, hogy zsidókérdés létezik Magyarországon. Az állásfoglalások skálája széles, de a hozzászólók zöme a zsidóság és a magyarság összeolvadásának nehézségeit fejtette ki. Ennek okát egyesek gazdasági, mások társadalmi, illetve mélylélektani tényezőkben látták. Nyolc válaszadó szerint a galíciai zsidóság folyamatos bevándorlása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországon már hosszú ideje letelepedett zsidóság nem tudott még beolvadni a magyarságba.19

1918 nyarától az antiszemitizmus minden korábbinál erőteljesebben jelentkezett a magyar közéletben. A zsidókérdés jelentőségének gyors növekedését tükrözi a téma mind gyakoribb előkerülése a sajtóban. Bihari Péter „Lövészárkok a hátországban” című könyvében kimutatta, hogy a zsidósággal korábban viszonylag ritkán foglalkozó katolikus orgánum, az Alkotmány 1918 augusztusában és szeptemberében megjelentetett 50 lapszámából 11 elsőoldalas vezércikk foglalkozott a zsidósággal.20

A zsidóság ellen leggyakrabban felhozott vád az volt, hogy közülük túlzottan sokan vonják ki magukat a hadkötelezettség alól. Általános ellenszenv övezte a gyorsan meggazdagodott, jórészt zsidó hadseregszállítókat, valamint azokat az „uzsorásokat”, akik a háborús hiánygazdaságot kihasználva tettek szert nagy jövedelemre. A zsidóellenes indulatok legfőbb célpontja azonban a továbbra is itt tartózkodó galíciai menekültek voltak. Az antiszemita hangvételű lapok azt terjesztették, hogy a Morvaországba történő kiszállítások ellenére számuk a háború kezdete óta folyamatosan nőtt.

Az 1914 őszén Magyarországra érkező zsidókról pontos kimutatás nem készült, a híradások akkor 15-20 ezer főről szóltak, közülük 12-13 ezren Budapesten tartózkodtak. Különös, hogy a háború későbbi éveiben megjelent kiadványokban is ezek a számok szerepelnek, annak ellenére, hogy 1915 tavaszán menekültek ezreit szállították osztrák területekre, és Galíciából a háború végéig már nem érkeztek zsidók tömegesen Magyarországra.21 Csak Erdélyből jöttek zsidók jelentős számban az ország belsejébe, illetve a fővárosba az 1916-os román betörés következtében. Ok nem voltak „idegenek”, de tény, hogy öltözködésük és megjelenésük alapján a közvélemény őket és a Kárpátaljáról érkezetteket is galíciaiaknak tekintette.

18 Uo. 303-304.

19 A nyolc válaszadó: Buday Barna, Cholnoky Jenő, Farkas Geyza, György Endre, Radisics Elemér, Ravasz László, Ritoók Emma, Túri Béla. Vonatkozó véleményeiket lásd Huszadik Század, 1917/7-8. 63., 73., 85., 90., 124., 128., 134., 151.

20 Bihari Péter: i. m. 236.

21 Edelstein Bertalan: Az 5677 év. In: Évkönyv. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Kiadványa. Budapest, 1918. 307. Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség szerkesztője 25 ezer galíciai menekültről tudott. Lásd: Szabolcsi Lajos: Két emberöltő. Az Egyenlőség évtizedei (1881-1931). Emlékezések, dokumentumok. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1993. 172.

A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1471