Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
1466 STARK TAMAS is. A zsidóság tömegesen menekült az általa sűrűn lakott területekről. A galíciai zsidók osztrák állampolgárok voltak, de sokan közülük mégsem Ausztriába, hanem Magyarországra, elsősorban Budapestre jöttek, és itt kívánták megvárni, míg a hadiesemények kedvező alakulása folytán visszatérhetnek szülőföldjükre. ,/íligha volt a földkerekségen még egy város, amelyben olyan háborítatlanul és jómódban élhettek volna a zsidók, mint Budapesten. [..JA magyar kultúrához való asszimilációjuk révén Budapest atmoszférája nem hasonlított más városok — Berlin, Bécs, Prága vagy Krakkó — légköréhez. Tizenhat zsidó képviselő ült az Országházban, az egyetemeken kéttucatnyi zsidó professzor oktatott... ”13 - írja John Lukács arról a városról, amely az ausztriai célpontoknál befogadóbb, toleránsabb, vonzóbb helynek tűnt a menekültek számára. A kaftános, szakállas, pajeszos tömegek budapesti jelenléte kezdetben csak feltűnést keltett. Egy idő után azonban jelenlétük a növekvő háborús nyomor közepette nagyon sok nem zsidó szemében megerősítette a kereskedő, házaló zsidókkal, „kazárokkal” kapcsolatos előítéleteket. A növekvő áruhiány, a mélyülő infláció és az egyéb háborús terhek is nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen tartották jogosnak azt a számos újságban 1914 végétől is hangoztatott — korábban csak az ország keleti végein élő „kazárokkal” szemben megfogalmazott — vádat, hogy a „beözönlő galíciaiak” uzsorások, árdrágítók, és tudatosan kerülik a katonáskodást. A túlnyomó részt Galíciából jövő menekültek érkezése kínosan érintette a magyar — és különösen a budapesti — asszimilálódott zsidóságot. A világháborút a magyar zsidóság vezetői megfelelő alkalomnak tekintették annak bizonyítására, hogy a zsidóság összeforrt a magyarsággal, és a háborúból is — erejéhez mérten vagy még azon is túl — kiveszi a részét. Az asszimilált zsidóság képviselői a sajtóban — nem alaptalanul — ezt a háborút magyar és egyben zsidó ügyként mutatták be, hangsúlyozván a Monarchia legerősebb ellenfelének, a cári Oroszországnak virulens antiszemitizmusát. A Pesti Izraelita Hitközséghez közel álló Egyenlőség című hetilap bőségesen foglalkozott az orosz csapatok előretörését követő pogromok ismertetésével. A magyar zsidóság vezetői elejét akarták venni annak a vádnak, hogy a zsidók megpróbálnak kibújni a hadkötelezettség alól, és ha mégis a frontra kerülnek, akkor rossz harcosok. Az Egyenlőség külön rovatot indított a zsidó katonák hőstetteinek bemutatására, és megemlékeztek a hősi halottakról. A szerkesztőség nagy hangsúlyt fektetett annak demonstrálására is, hogy az otthonmaradók is hozzájárulnak a háborús erőfeszítésekhez, ha nem is fegyverrel, de hadikölcsönnel. A magyar zsidóság vezetői mindent megtettek annak bizonyítására, hogy az izraeliták ugyanolyan jó magyarok, mint a katolikus vagy a református felekezet tagjai. A magyar háborús célokkal való teljes azonosulás demonstrálása érdekében kifejtett erőfeszítések idején érkeztek meg a galíciai menekültek első nagy tömegei. Az adott helyzetben az asszimilálódott magyar zsidóságnak nagy lelki és anyagi tehertételt jelentett a menekültek fogadása és ellátása. A zsidó szolidaritás nevében nagyvonalúan segítettek a szerény állami támogatást kapott hittestvéreiken, de úgy viszonyultak hozzájuk, mint szegény 13 John Lukács: Budapest, 1900. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1991. 202.
