Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1467 vidéki rokonokhoz, akiket jobb lenne eldugni az „idegenek” — ezúttal a magyar lakosság — szeme elől. Szégyellték őket elhanyagolt, szakadozott ruházatukért, különös, a tradícióikhoz szigorúan ragaszkodó „elmaradott”, „babonás” életmódjukért. A menekültek többségét befogadó Budapest túlnyomóan reformista és asszimilálódott zsidósága attól tartott, hogy a galíciaiak tömeges és feltűnő jelenléte már önmagában is ellenszenvet ébreszt a zsidóság ellen. Arra is számítottak, hogy a menekülteknek a fővárosban is folytatott kereskedelmi tevékenysége antiszemita izgatásra ad alkalmat. Az első támadások még nem a menekülteket, hanem a szülőföldjükön maradó zsidókat érintették. 1914 októberének elején az oroszok galíciai és bukovinai betörésekor röppent fel az az —- egyes sajtótermékek által is terjesztett — vád, miszerint helyi zsidók segítették az ellenséges csapatokat. A Kárpátokban folytatott harcok idején a Gazdaszövetség című lap azt írta, hogy Máramarosszigetre „valószínűleg hazaáruló kazárok” vezették be az oroszokat. A felhozott vádakra az Egyenlőség című hetilap folyamatosan válaszolt. Az 1914. október 18-i számban megjelent, „Már kezdődik” című vezércikkben megfogalmazott érveket érdemes részletesebben is áttekinteni, mert azok a lap évekkel későbbi számaiban, valamint a zsidóság helyzetével kapcsolatos képviselőházi vitákban is megjelentek. Az írás utalt arra, hogy a Galíciát és Bukovinát elfoglaló orosz csapatok számos városban rendeztek pogromot, és a cári önkényuralom bevezetése a helyi lakosság különböző etnikai és vallási csoportjai közül éppen a zsidóságot sújtaná a legjobban. A cikk írója különösen fájlalta, hogy a bevonuló oroszokkal valóban együttműködő ruszinok ellen nem fogalmazódik meg a „muszkavezetés” vádja. A harag így a galíciai zsidók ellen gerjed, annak ellenére, hogy ebben a háborúban ők szenvedtek a legtöbbet. 1914 késő őszétől kezdtek megjelenni a menekültekkel kapcsolatos vádak is, amelyek a hontalanná vált és zömmel Budapesten menedéket találó zsidók egyetlen csoportját sem kímélték. Mert ha a zsidó menedékes szegény, akkor „élősködőnek”, ha pedig gazdag, akkor „uzsorásnak” nevezik őket. Amikor megindult az infláció, akkor a galíciai zsidók „árdrágítók” lettek, majd az áruhiányért is részben őket okolták. A menekült galíciai zsidóság elleni hecckampány ellensúlyozására az Egyenlőség az oroszok által elfoglalt területekről érkező zsidókat a háború során végig hősöknek, mártíroknak, az osztrák-magyar hadvezetés bizalmát élvező hazafiaknak mutatta be. „Egyik északi seregünk vezetősége parancsba adta katonáinknak, hogy vezetőül csak zsidókat szegődtessenek és felvilágosítást, útbaigazítást csak zsidóktól fogadjanak el. Ezek a zsidók, ezek a kaftános, pajeszos csodabogarai a kalendáriumok vicc-rovatának, ezek a párjái a béke polgárjogainak, ezek a földönfutói egy lobogó hitnek, a hűségnek és szeretetnek, ezek a szegény, szegény zsidók, akik hegynek fel, völgynek le batyukat hordanak a hátukon és izzó hazaszeretetei a szívükben - ezek azok a zsidók, akiknek a mellére a hadvezetőség feltűzi a bizalomnak háborúban százszorosán ragyogó érdemrendjét, de akiket néhány veszett kutyánál is veszettebb e nehéz órában is harapni, marcangolni akar” -
