Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1465 Bartha tehát kétféle zsidóságról beszélt. A magyarrá lett zsidókat egyenjogúnak tekintette, de tartott azoktól, akik nem asszimilálódnak. Az oroszországi pogromok miatt felerősödő bevándorlások korlátozását kívánta, és követelte az illegálisan betelepülők megrostálását. „Ha azonban az illető nem bírja kimutatni, hogy tisztességes módon él, és ha csak a mi népünk kiszipolyozásával tartja fenn saját egzisztenciáját, ... akkor ki vele.”9 A zsidóság két nagy csoportját különböztették meg a Jászi Oszkár köré gyűlt, magukat a haladás képviselőinek tekintő polgári radikálisok is. „Azok a zsidók, akik épen csak még magukon hordják a felekezetiség jellegét, de életmódjuknál fogva már egészen a mi kultúránk egyénei, azok természetesen már nem tekinthetők parazitáknak. Ellenben azok, akik a mi európai kultúránktól még ma is izolálva élnek, egy-egy fészekben, ősi típusukat fenntartva, a mi kultúrproduktivitásunkat csak szipolyozva: — ezek természetesen a tiszta, ősi parazitatipust képviselik” — írta a faji terminológiát használó, biologista Méray- Horváth Károly.10 11 Szerinte ezt a parazita típust testesítette meg az észak-keleti vármegyékbe települő galíciai zsidóság. Mint írja, a zsidókérdés „... a mi kultúránkban csak ragadozó életet folytató pajeszes, kaftános, velünk soha összeolvadni sem akaró zsidókra vonatkozik, akik valóságos pusztítói egész vidékeknek, országrészeknek, falvaknak az alkoholmérgezői, uzsorásai, szóval a szó teljes patológiai értelmében azoknak parazitái. [...] Ezt irtani kellene, mint ahogy minden fertőzetet irtunk”,u Hasonló hangvétellel írt 1911-ben Fényes László a „galíciai” betelepülőkről: „Magyarország északkeleti szöglete, Bereg és Máramaros ázsiább a legigazibb Ázsiánál. ... E felé az ősi buja kulturálatlanság felé fordul most egy pillanatra az érdeklődés. ... S a feltáruló kép legsötétebb pontján ott áll a villogó szemű, veres szakállú, idegen viseletű, idegen beszédű, kereskedő kazár, a betelepülő idegen, ki magasabb kultúrájával ráfekszik az állati nívón álló néptömegre.”12 Jászi Oszkár maga is megkülönböztette az asszimilációra törekvő és véleménye szerint a magyar feudális rendszer támaszául is szolgáló „úrhatnám”, felkapaszkodott neológ zsidóságot az ortodox vagy „gettózsidóságtól”, mely a Galíciából és még távolabbi keleti területekről érkező bevándorlás által kapott folyamatos erősítést. A polgári radikális politikus a bevándorlás problémáját az orosz forradalom győzelmével megoldottnak látta, mivel — szerinte — a bolsevikok hatalomra jutásával a kivándorlás oka — az elnyomás — megszűnt. Zsidó menekültek az I. világháborúban Az „idegen”, „keletinek” is nevezett zsidók magyarországi jelenléte 1914 őszén vált országos méretű üggyé. Az első világháború kezdetén az orosz hadsereg elfoglalta Galícia és Bukovina nagy részét, és betört Kelet-Magyarországra 9 Idézi Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 355. 10 Méray-Horváth Károly: Társadalomtudomány mint természettudomány. Athenaeum RT., Budapest, 1912. 102. 11 Méray-Horváth Károly válasza a Huszadik Század c. folyóirat körkérdésére a zsidókérdésről. Huszadik Század, 1917/7-8. 113. 12 Mercator: A kazárok. Huszadik Század, 1911/1. 81.
