Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Stark Tamás: A hosszú út az "idegen" zsidók galíciai deportálásához VI/1461
A HOSSZÚ ÚT AZ „IDEGEN” ZSIDÓK GALÍCIAI DEPORTÁLÁSÁHOZ 1463 Ilyen értelemben használta a jelzőt Bárdossy László is, aki az ellene indított népbírósági per 1945. október 30-i tárgyalásán a miniszterelnöki megbízatása idején végrehajtott deportálások céljáról a következőket mondta: „Itt az országban a zsidókkal kapcsolatban kívánság volt abban az irányban, hogy akik megállapíthatólag Galíciából átjött zsidók voltak, szállíttassanak oda vissza.”5 A „hontalan”, „idegen”, „galíciai” vagy annak tekintett zsidók elhurcolására vonatkozó kormányzati döntés megszületéséhez hosszú út vezetett. A tanulmány ezt a hosszú utat igyekszik feltárni. „Galíciaiak” Magyarországon A 19. század elején még viszonylag kis létszámú magyarországi zsidóság jórészt a század első felében felfutó galíciai bevándorlás miatt gyorsan növekedett. A zsidóság számának és súlyának emelkedése következtében számos politikus — többek között Széchenyi István és Deák Ferenc is — felvetette a „keleti” zsidók beáramlásának korlátozását, de a teljes egyenjogúság 1867-ben történt kimondása után a Magyarországra irányuló zsidó vándormozgalom hosszabb időre marginális kérdéssé vált. A dualizmus korának politikai közéletében elszigetelődött mindenki, aki a zsidóságban nem csak felekezetet látott. A magyarországi zsidóságot a dualizmus kori politikai elit egységesnek és magyarnak szerette látni. A zsidóság azonban a valóságban megosztott volt, és ez kifejezésre jutott többek között nyelvében és a hagyományokhoz való viszonyulásában is. A Magyarországon már gyökeret eresztett, nyugati kultúrát követő zsidók már a 19. század elejétől rossz szemmel néztek a Galíciából érkező „keleti” zsidókra. „... nem kevesen vannak olyanok, akik hangosan vagy halkan annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a nyugat-európai civilizált zsidóságot annál már semmi rosszabb sem érhetné, minthogy ezen fajbéli társaik, akiket ők szégyellnek, elárasszák azokat a területeket, ahol ők maguk olyan tekintélyes helyzetben vannak. Ha csak arra gondolnak, hogy az elkövetkezendő évtizedekben például Ausztriában és Németországban a kereskedelemben, a bankoknál, a tőzsdén, orvosi vagy fogorvosi területeken új életpálya-várományosok tízezrei jelennek meg, rögtön szorongás fogja el őket több szempontból is: saját asszimilációjuk sem stabilizálódott még annyira, hogy kívánatos lenne egy újabb áradat.- írta a közép-kelet-európai asszimilált zsidóság dilemmájáról Gustav Landauer „Keleti zsidók és a Német Birodalom” című tanulmányában.6 A letelepedett, asszimilált magyar zsidóságnak az ortodox, illetve a bevándorló keleti zsidósággal szembeni régi ellenszenvét számos korabeli dokumentum is tükrözi.7 5 Jaszovszky László: Bűnös volt-e Bárdossy László. Püski Kiadó, Budapest, 1996. 126-127. Idézi Gellért Ádárn - Gellért János: Az 1941. évi kőrösmezői deportálások A kitoloncolásokat jóváhagyó minisztertanácsi döntés háttere. Betekintő, 2012/2. http://www.betekinto.hu/2012_2 , 2013.02.09. 6 Gustav Landauer: Ostjuden und Deutsches Reich. Zu Juden gesagt. In: Eike Geisel (Hrsg.): Im Scheunenviertel. Bilder, Texte und Dokumente. Siedler Verlag, Berlin, 1981. 34. Idézi W Pietsch: A zsidók bevándorlása Galíciából. Valóság, 1988/11. 46. 7 Walter Pietsch „A zsidók bevándorlása Galíciából” című, a Valóság 1988/11. számában megjelent tanulmányában több példán keresztül mutatta be az ellenszenv okait és következményeit. Az
