Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
10 EGRY GÁBOR nősen a magyarságon esett sérelmek orvoslására". Titkos választójogot követel minden városi kerületben és ott is, ahol az írni-olvasni tudók száma meghaladja a 60 százalékot. Kifejezetten tiltakozik a román többségű választókerületek kikerekítése ellen és elveti a román képviselők számának kontingentálását. (Ez utóbbi kérdések Tisza és a román politikusok tárgyalásainak témái voltak.) Elfogadhatónak minősítik az erdélyi választókerületek számának csökkentését, különösen azért, mert az szerintük alacsony létszámú, román többségű kerületek megszüntetésével történhetne. Emellett egyfajta rejtett pluralitás mellett is síkra szállnak. Nem csak azt kifogásolják, hogy egy-egy román választókerületben sokszor fele vagy harmada a választók száma, és ezzel „az értelmi és gazdasági elmaradottságnak biztosít elsőbbséget a magyarság értelmi és gazdasági fejlettsége fölött", hanem éppen ennek ellenkezőjét szeretnék elérni, hogy a magyar választókerületekben a „képviselőküldéshez elegendő választók számának megállapítása az értelmi és gazdasági fejlettség figyelembevételével történjék". Mindezek mellett arra kívánnak törekedni, hogy az erdélyi választókerületekben az erdélyi közélet szereplői szerezzenek mandátumot. Az önkormányzatokat a politikai és társadalmi belső szervezkedés legfontosabb tényezőjeként említik. Ezeken belül a magyarság részvételét akarják megerősíteni, valamint felvetik a városi virilizmus eltörlését is.3 0 A nemzetiségi kérdés kapcsán az egyéni jogok egyenlőségének elvéből indulnak ki. Elfogadhatatlannak minősítenek minden jogkülönbséget, ahogy írják fajra, nyelvre vagy éppen néprajzi különbségekre tekintet nélkül. Ugyanakkor a nemzetiségi kérdést mindenek előtt az emberek közti kapcsolatok kérdésének minősítik, így meg nem oldható elemeit pedig az államhatalom (és a közigazgatás) hatáskörébe utalják. Kifejezetten elzárkóznak a nemzetiségi alapú jogoktól, az egyéni jogokat az állampolgárságból vezetik le. Éppen ezért elvetik a nemzetiségekkel kötendő paktumokat, sőt, kimondják, hogy a magyar állam nem is ismerheti el azokat tárgyalófélnek. Az egyéni sérelmeket viszont orvosolandónak mondják, akkor is, ha tömegesen, akár milliós nagyságrendben fordultak elő.3 1 Ezen túl azonban a munkaterv első része leginkább az erdélyi magyar társadalom megszervezésével foglalkozik. Fel kívánják vállalni a külföldre, Romániában vándorolt erdélyiek érdekeinek képviseletét, hazatérésük ösztönzését. Erdélyen belül mindenek előtt a társadalmi összeforrás, a „szervezeti közösség" gondolatának felkarolására vállalkoznak. Ennek jegyében említik a társadalmi egyesületekben, kiemelten az EMKÉ-ben való „hathatós részvételt", de az Erdélyi Múzeum Egyesület támogatását is. A társadalmi egység jegyében népszövetségi szervezet létrehozására helyezik kilátásba a falusi lakosság körében. Ezek célja egyfelől a szociális és gazdasági problémák kezelésében való részvétel, másfelől pedig az, hogy a „népet az erdélyi önvédelmi szervezet részesévé" tegyék.3 2 A társadalmi problémák közül külön is kiemeli a közegészségügyet, ennek államosítását tűzi ki célul. 30 Az Erdélyi Szövetség munkaterve, i. m. 106-107. 31 Uo. 107. 32 Uo. 108.
