Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1448 LADÁNYI ANDOR (E módosítás jellemző vonása volt a zsidókat érintő rendelkezések kisstílű voltának: az OTI-nál ugyanis mindössze 32 zsidó orvos dolgozott, a foglalkoztatott orvosok 1,5%-a...)41 A többi paragrafussal kapcsolatban az ellenzéki képviselők többnek az elhagyását javasolták, illetve egyes enyhítéseket — elsősorban az alkalmazandó zsidók arányának növelésével, valamint a frontharcosok előnyben részesítésével —, ezeket azonban a képviselőház többsége kivétel nélkül elutasítva, a javaslat eredeti, illetve az előadó által módosított szövegnek megfelelően fogadta el. Megjegyzendő még, hogy a vita során a kormánypárt szélsőjobboldali szárnyához tartozó képviselők állandó, durva hangú közbekiáltásokkal zavarták az ellenzéki képviselők felszólalásait, a képviselőház többsége rendre korlátozta e felszólalások időtartamát, sőt állandó klotűrt alkalmazva, a hozzászólók számát is.42 A felsőházi vita Alig néhány nap múlva, március 31-én a felsőház együttes bizottsága megkezdte a törvényjavaslat tárgyalását. Ennek előzményeivel kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy a felsőházban gróf Károlyi Gyula már néhány éve egy bizottságot alakított a törvényjavaslatok előzetes megvitatására. Ezen túlmenően Károlyi kezdeményezte az Imrédy-kormány egyes törvényjavaslatait — nem utolsó sorban a zsidótörvény-javaslatot — illetően a megfelelő állásfoglalás kialakításába a felsőház tagjai szélesebb részének bevonását. Ennek érdekében erről január 30-án, majd február 7-én vacsora keretében megbeszélést tartottak, amelyen a felsőház legtekintélyesebb tagjai vettek részt. Az előkészítő bizottság a következő másfél hónapban ismételten foglalkozott a zsidótörvény-javaslathoz teendő olyan szükséges és lehetséges módosításokkal, amelyeket a felsőház többsége — és remélhetőleg a kormány is — el tudna fogadni. Március végén azonban váratlan fordulat történt: a felsőház együttes bizottságának ülése előtt Károlyi megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel, aki — a javasolt módosításokat határozottan ellenezve — ragaszkodott a törvényjavaslat lényegében változatlan formában történő elfogadásához, ellenkező esetben súlyos belpolitikai következményeket helyezve kilátásba. (Teleki ezzel kapcsolatban az együttes bizottság ülésén azt mondotta, hogy ő Károlyit nem igyekezett úgy befolyásolni, amely kényszernek vagy nyomásnak lenne tekinthető...) Károlyi ezután a következő levelet írta az előkészítő bizottság tagjainak: „Barátaimmal számtalan megbeszélésen keresztül igyekeztem a benyújtott zsidótörvénynek az ország egyetemes érdekét a legjobban sértő intézkedéseit kiküszöbölni. Mivel a kormányzat elgondolásaimat nem tette magáévá, elhatároztam felsőházi tagságomról való lemondásomat, mert a felsőháznak a zsidótörvénnyel szemben való esetleges állásfoglalása olyan súlyos kormányzati zavarokat idézhet elő, amelynek következményeit képtelen vagyok lemérni. A jelenlegi súlyos bel- és külpolitikai helyzetben nem tartom célszerűnek ilyen 41 KN XXII k. 440-455., 512-520. 42 KN XXII. k. 458-460., 466-489., 520., 525-560., 563-580.
