Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1445 A jobboldali és a szélsőjobboldali képviselők érvelése közötti különbség — Gyurgyák János megállapítása szerint — egyre jelentéktelenebbé vált. Felszólalásaikban nagy hangsúlyt kapott a zsidóság térfoglalása korlátozásának összekapcsolása a kapitalizmusellenességgel, valamint a szociáldemokrácia elleni fellépéssel. Krúdy Ferenc, a kormánypárt vezérszónoka szerint: „A zsidóság a monopolkapitalizmuson keresztül kezében tartja a tőkét, a szociáldemokrácián keresztül a munkást [...] végül a sajtón keresztül biztosítja a nemzet társadalmának mozdulatlanságát.” Ugyanő megkülönböztette a zsidóság két rétegét, az egyiket, amely a nemzeti célokat megértve tudott elhelyezkedni a társadalomban, míg a másik réteg típusa „a kartelérdekek embere, az eltrösztösödött plutokráciának kartelérdekeket hajszoló dúvadja, aki egyik kezével a nagyban való síbolás, a másik kezével pedig magasabb címek után nyúl. Idetartozik Jászi Oszkár típusa és Korvin-Klein Ottó típusa is”.33 A képviselőházi vita sajátos vonása volt az, hogy a törvényjavaslatot elfogadó kormánypárti, kereszténypárti és kisgazdapárti képviselők közül többen is számos ponton bírálták a javaslat egyes rendelkezéseit, azok módosítását tartották kívánatosnak. így kifogásolták a faji, leszármazási elv alkalmazását, a félvérekre vonatkozó rendelkezéseket, ők is felhívták a figyelmet a származási igazolások megszerzésének nehézségeire, a zsidó frontharcosok diszkriminatív kezelésére és a hadiárvák mentesítésének hiányára. A kisgazdapárti képviselők közül Eckhardt Tibor a zsidókérdés „európai, magyar, emberséges és tisztességes” megoldását remélte Telekitől, Cseh-Szombathy László pedig azt mondta, hogy a javaslatban „egész tömegét találni az olyan rendelkezéseknek, amelyeket nemcsak helyteleneknek, nemcsak igazságtalanoknak, hanem akárhányszor emberteleneknek is tartok”. Ugyanakkor e képviselők némileg ellentmondásos módon a törvényjavaslatban foglaltakhoz képest szigorúbb rendelkezéseket javasoltak. így a vegyesházasságok megakadályozását (ami a jövőt illetően megoldaná a félvér-kérdést), az 1914 után „beszivárgott” zsidók eltávolítását, az 1914 utáni honosítások felülvizsgálását, Eckhardt szerint pedig az 1867 óta bevándorolt zsidóság „itttartózkodásának közérdekű voltát igazolni tartozik”, szerinte meg kell szabadulni „a zsidóság salakjától”. Kornis Gyula felszólalásában a Keresztény Nemzeti Függetlenségi Párttá alakult disszidens-csoport programját ismertetve Kelemen Kornélnak az együttes bizottsági vitában elhangzottjavaslatára utalva arról szólt, hogy nagy figyelmet kellett volna fordítani az első zsidótörvény hatásának vizsgálatára, mert az ennek eredményeként szerzett tapasztalatok alapján „alaposabban lehetett volna megállapítani, mennyiben van szükség további intézkedésekre”.34 A nemzetiszocialista, szélsőjobboldali képviselők — bár megszavazták a törvényjavaslatot — azt nem tekintették elég radikálisnak, és a javaslatban foglaltakon túlmenően további intézkedéseket tartottak szükségesnek. így Meizler Károly ismertette pártjának, a Keresztény Nemzeti Szociális Frontnak a követeléseit, amelyek értelmében zsidónak nem lehet sem önkormányzati, A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 33 MNL OL K 29. 2. csomó h/ dosszié; KN XXII. k. 1-10., 20-28., 277., 297-298.; Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp. 2001. 148. 34 KN XXII. k. 31-35., 39-46., 153-160., 250., 284-290., 333-337.
