Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1446 LADÁNYI ANDOR sem országgyűlési képviselőházi választójoga, zsidó nem lehet a hadsereg tagja, az 1867 óta bevándorolt zsidók állampolgárságukat elvesztve legelőször vándoroltatandók ki, a zsidók névmagyarosítása hatályát veszti, zsidó nemzsidóval nem köthet házasságot, és nem tarthat nemzsidó háztartási alkalmazottat. Radikális követeléseket fogalmazott meg a kormánypártból kivált, immár ex-Turul fővezér Végváry József is: zsidó ne lehessen földbirtokos és földbérlő (mert a magyar földnek „lelke van, és azt a zsidó, mint nomád nép, meg sem értheti”), zsidó orvos csak zsidó beteget kezelhessen, zsidó ügyvéd csak zsidók ügyeit intézhesse, és nem elégséges az őrségváltás, „sürgősen rendszerváltás szükséges”. Hubay Kálmán is azt hangsúlyozta, hogy fel kell számolni a liberális gazdasági rendet, és nemzeti pénzgazdálkodási rendszert kell teremteni.35 A liberális, a szociáldemokrata és a pártonkívüli ellenzéki képviselők megismételték a törvényjavaslattal szemben az együttes bizottságban kifejtett érveiket. A plenáris vitában elhangzott felszólalásaik közül megemlítendő Peyer Károlyé, aki a hivatalos statisztikai adatokkal cáfolta meg a bevándorlással kapcsolatos állításokat, és a Szakszervezeti Tanács kötelékébe tartozó 32 munkásszervezet 263 helyi csoportjának adatai alapján közölte, hogy azok elnökeinek csak 4,1, alelnökei közül 5,17, összes tisztségviselői közül 5,79% volt zsidó. Említést érdemel Gratz Gusztáv felszólalása is, aki a törvényjavaslat indokolását alaposan elemezve sorra cáfolta annak megállapításait, így az abszolút adottságnak tekintett faji jelleget, valamint a „zsidó szellemiség” káros voltára vonatkozó egyoldalú, primitív megfogalmazásokat.36 Az általános vitát lezárva a képviselőház 114:24 arányban megszavazta a törvényjavaslatot. Mellette szavaztak a kormánypárt és a kereszténypárt képviselői, a disszidensek két pártjának többsége, ellene szavazott a disszidensek közül 3, a jelenlévő kisgazdapártiak közül 5 képviselő (e párt többi tagja nem vett részt a szavazásban), a liberális és a szociáldemokrata képviselők, valamint a pártonkívüli ellenzéki képviselők közül Payr Hugó és gróf Sigray Antal.37 A szavazást követően még aznap megkezdődött a törvényjavaslat részletes vitája. Ennek kezdetén Makkai János előadó a javaslat szakaszainak kétharmad részéhez módosításokat jelentett be, amelyeket a házszabályok értelmében először az együttes bizottságnak kellett megtárgyalnia. E bizottság már másnap összeült. A legnagyobb vita természetesen az l.§-sal kapcsolatban volt. A bizottság végül is az előadó által előterjesztett valamennyi módosítást elfogadta. A módosítások részben a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek bizonyos enyhítését tartalmazták, nagyobb részben azonban a javaslat szigorítását jelentették.38 Ezt követően a bizottság jelentése alapján március 21-én folytatódott a képviselőházban a törvényjavaslat részletes vitája. Az l.§ tárgyalása során Zsitvay Tibor előbb általános jellegű megállapításokat tett: „ez a törvényjavaslat valójában azt a hitet keltheti, hogy nem is annyira azért került szőnyegre, mintha a 35 KN XXII. k. 127-132., 162-170., 347-351. 36 KN XXII. k. 52-70., 113-117., 290-298., 301-309., 388-394. 37 Esti Kurír 1939. márc. 18. 7; Pesti Hírlap 1939. márc. 17. 2. 38 KN XXII. k. 394-395.; KI XIII. k. 85-105.
