Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1444 LADÁNYI ANDOR súlyos lépésekre egyénekre vonatkozólag és súlyosakra talán gazdaságilag is. Ezt azonban a nemzetnek tudnia kell és ennek következményeit [... ] viselni köteles. Utólag azonban ne jajgasson nekem senki.” (Az utolsó mondatot a képviselőház naplója nem tartalmazta...) Teleki hangsúlyozta azt is, hogy ez a törvény nem „német, vagy bármilyen más mintára készült, vagy éppenséggel valami nyomás alatt keletkezett”, de természetesnek tekintette, hogy „Magyarország közvéleményére sem maradhatott hatás nélkül az, ami tőle közvetlenül nyugatra és körülötte történik”.32 A plenáris vita során Makkai János előadói beszédében kiemelte a törvényjavaslat különös jelentőségét: „olyan törvényjavaslat kerül a magyar törvényhozás elé — mondotta — , amelyhez hasonló és kihatásaiban súlyos ritkán jutott még a parlament elé. [...] Ez a törvényjavaslat [...] kétségtelenül a modern nacionalizmusnak és a faji gondolatnak első nagyszabású és nagyarányú jelentkezése a magyar törvényhozás munkájában [...] ilyen nagyhorderejű intézkedést Európában még sehol sem valósítottak meg.” A továbbiakban a beszéd a javaslat indokolásában foglaltakhoz és az együttes bizottsági vitában elhangzott kormányzati állásfoglalásokhoz képest újabb érvet, szempontot nem tartalmazott, két megjegyzése azonban említést érdemel. Az egyik az előadónak az a megállapítása volt, hogy a zsidókérdés Magyarországon „elsősorban középosztálybeli és kapitalista kérdés”, a másik pedig annak kívánalma, hogy „elsősorban a törzsi zsidóság vándoroljon ki” (valószínűleg azonban ennek az ellenkezője fog bekövetkezni, „az európaibb zsidóság, a zsidóság értelmesebb elemei fognak elvándorolni”). A képviselőházi tárgyaláson — amelyet minősíthetetlenül durva hangnem jellemzett — az együttes bizottsági vitához képest új érvek, ellenérvek nemigen merültek fel. A jobboldali képviselők felszólalásaikban a törvényjavaslatban foglaltakat alig-alig érintették, elsősorban a zsidókérdéssel, annak történelmi alakulásával, fajbiológiai, gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális vonásaival foglalkoztak. Hivatkoztak a zsidók ellen a múltban hozott törvényekre, mint előzményekre, ez azonban inkább azt bizonyította — mint azt Gratz Gusztáv felszólalásában mondotta —, hogy „a javaslatot a középkor szelleme lengi át”. Az egyik szociáldemokrata képviselő felettébb különösnek tartotta, hogy a fajvédelmi radikalizmust egy kukoricatermelő honatya képviselte, egy borászattal foglalkozó képviselő pedig Talmud-szakértőként szerepelt. Persze nem az történt, hogy a jobboldali képviselők egész sora elmélyülten tanulmányozta volna a zsidókérdés egész komplexusát, hanem felhasználták az „Adalékok a zsidókérdéshez” című, a miniszterelnökség társadalompolitikai osztálya által készített terjedelmes, meglehetősen tendenciózus összeállítást. (A tendenciózus jelleg többek között abban nyilvánult meg, hogy az összeállításban szerepeltek Deák Ferencnek és Kossuth Lajosnak a keleti zsidók bevándorlása ellen az 1840-es évek közepén tett nyilatkozatai, de teljesen hiányoztak a 19. század kiemelkedő politikusainak a zsidók emancipációja melletti, az antiszemitizmust élesen elítélő állásfoglalásai...) 32 Esti Kurír 1939. febr. 23. 2.; Függetlenség 1939. febr. 17. 1-2.; KN XXI. k. 498.
