Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1441 szerinte a törvényjavaslat „nem egyéb mint versenyfutás a nyilasokkal [...] ez a versenyfutás előbb-utóbb beletorkollik a harmadik, negyedik zsidótörvénybe [...] nem lehet őket utolérni a legradikálisabb zsidótörvénnyel sem, addig, amíg a kivándorlásig, a végleg való kipusztításig el nem jutunk”. A jogegyenlőség alkotmányos elvének megsértésére az ellenzéki képviselők már kevésbé hivatkoztak, mert mint gróf Bethlen István felszólalásában mondotta: „Az első zsidójavaslat ezen a téren frontáttörést eszközölt és nem tartozik a gyakorlati politika feladatai közé, hogy egy ilyen frontáttöréssel szemben egy régi front helyreállítását kívánja vagy próbálja eszközölni; mikor erre semmi kilátás sincs.” Ezért ő elsősorban a törvényjavaslat keretei között több módosítást, enyhítést javasolt. Az egyik kisgazdapárti képviselő szerint is egyes javításokkal „valahogyan keresztényibb és emberibb alapra lehetne hozni ezt a javaslatot”. A bizottsági ülésen felszólaló kormánypárti képviselők többnyire az indokolásban szereplő érveket ismételgették, e párt jobbszárnyához tartozó és a szélsőjobboldali képviselők pedig a törvényjavaslat egyes hiányosságaira mutattak rá, és ezzel kapcsolatban több módosítást kívántak. Ezek közé tartozott a vegyesházasságok megtiltása, a „fajgyalázás” büntetőjogi szankcionálása. (Mecsér András szerint ugyanis „a zsidók asszimiláltak magyarokat”.) Kifogásolták, hogy a javaslat nem érinti a zsidó kapitalistákat, és nem rendelkezik a működő zsidó köztisztviselők elbocsátásáról. A Keresztény Nemzeti Szociális Fronthoz tartozó Meizler Károly szerint a zsidóság nem méltó arra, hogy aktív vagy passzív választójoga legyen (átmeneti megoldásként az 1848 előtt áttértek erre lehetőséget kapnának), Pinezich István szerint pedig csupán az 1830 vagy 1840 előtt Magyarországon élő zsidó családok tagjai lehetnének teljes jogú magyar állampolgárok, a többiek csak magyar honosok, akiknek nincsenek politikai jogaik. Gróf Festetics Domokos a szankciókat kevésnek tartotta; a törvény kijátszásának bűntetté való minősítését kívánta, és felvetette a botbüntetés bevezetésének lehetőségét is. A szélsőjobboldali képviselők szerint is — minthogy a javaslat nem oldja meg véglegesen a zsidókérdést — el fog jönni majd a harmadik, teljesen faji alapon álló zsidótörvény ideje.27 A bizottság általános vitája közben a kormánypárt január 30-án tartott értekezletén Imrédy és Tasnádi Nagy ismertették a javaslatra vonatkozó módosításokat. Ezekkel kapcsolatban a hozzászólók elsősorban a közjogi rendelkezésekkel foglalkoztak. Február 3-án azután a miniszterelnökségen Imrédy, Tasnádi Nagy, Makkai, Kultsár, valamint az Igazságügy-minisztérium törvényelőkészítő osztálya részéről Némethy Imre megvitatták a támogatott módosításokat: a zsidónak tekintendők körét illetően a félvérek és a vegyesházasságokból származó gyermekek helyzetét, a frontharcosok és a hadiözvegyek kedvezményeit, a közjogi szakasz megváltoztatását és a közéleti érdemek alapján való ki-A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 27 A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőház közjogi, közgazdasági és közlekedésügyi, közoktatásügyi, igazságügyi, valamint földmívelésügyi együttes bizottságának az általános vita során 1939. évi január hó 23., 24., 26., 27., 31-i, továbbá február hó 1-je és 3. napjain elhangzott beszédek. Bp. 1939. 3-131.
