Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1440 LADÁNYI ANDOR hét versenyt futni.” E javaslatot tehát „nem abból a szempontból bíráljuk el, hogy milyen enyhítéseket vagy szigorításokat visznek rajta keresztül. Ezzel a javaslattal szemben csak egy álláspont lehetséges: az elutasítás”, mert az igazságtalan, embertelen, kárt okoz a gazdasági életben, népcsoportokra bontja az országot, egyenlőtlenséget, igazságtalanságot és jogtalanságot iktat törvénybe, és megkerüli a társadalmi, gazdasági és politikai problémákat.26 A bizottság első ülésén Makkai János előadói beszédében a törvényjavaslat indokolásának megfelelően azt igyekezett megindokolni, hogy mi tette szükségessé egy újabb törvényjavaslat benyújtását. Ezzel kapcsolatban ő is először „bizonyos külső európai okokra” mutatott rá, a belső okokra vonatkozóan pedig azt állapította meg, hogy az első törvény végrehajtása „a benne lefektetett és a mostaninál kevésbé szigorú elvek következtében illuzórikus”. Ismertette a javaslat alapelveit: a törvény szempontjából zsidónak tekintendők körének meghatározásával kapcsolatban kiemelte, hogy a törvényjavaslat faji alapon áll, „de nemcsak vérségi és biológiai alapon, hanem ennek a fajiságnak szellemi velejárójával együtt”, és vázolta a zsidóság közjogi helyzetének megváltoztatására, szellemi befolyásának és gazdasági szerepének korlátozására irányuló rendelkezéseket. Az első felszólaló a Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula vezette — nemsokára párttá alakuló — disszidensek részéről Kelemen Kornél volt, aki kérte a miniszterelnököt, adjon kimerítő tájékoztatást arról, hogy az első zsidótörvény milyen hatást gyakorolt a gazdasági és társadalmi életre, mert ennek ismerete elemi feladat egy újabb törvény meghozatala előtt - választ azonban nem kapott... A vita során a liberális, a szociáldemokrata és egyes pártonkívüli ellenzéki képviselők felléptek a faji elv érvényesítése, a keresztény hitre áttértek zsidóvá nyilvánítása ellen. Ez ellen tiltakoztak a kereszténypárti képviselők is; Zichy János szerint: a javaslatban én „a kereszténység szentségének deklasszifikációját, devalorizációját látom. A keresztények visszazsidósítását a magam részéről nem tudom appercipiálni”. Aki meg van keresztelve, az keresztény, ezt az elvet azonban a javaslatban természetesen nem lehet keresztülvinni, mert akkor ezrek és tízezrek akarnának kikeresztelkedni, „de cezúrát lehet és kell is csinálni”. Az ellenzéki képviselők határozottan ellenezték a javaslat közjogi rendelkezéseit, a nemzet egysége elvének megsértését (e rendelkezésekkel egyébként néhány kormánypánti képviselő sem értett egyet). Élesen bírálták a törvényjavaslat indokolásának tendenciózusan általánosító megállapításait; annak valóságtartalmával kapcsolatban a szociáldemokrata Kéthly Anna a Dreyfus-pernek A pingvinek szigeté-ben olvasható „bizonyítékaira” emlékeztetett. A szociáldemokrata képviselők tiltakoztak a munkásszervezetek ügyeibe való „brutális és illetéktelen” beavatkozás ellen. Több ellenzéki képviselő felhívta a figyelmet a tömeges kivándorlás gyakorlati nehézségeire, továbbá a javaslat várható gazdasági kihatásaira és kedvezőtlen külföldi fogadtatására. A következő években történtek igazolták Kéthly Annának a törvény jövőjére vonatkozó szavait: 26 Népszava 1939. jan. 24. 1-2.
