Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423

1438 LADÁNYI ANDOR önálló államban helyezkednek el”. Ezzel egyidejűleg a kereskedelemben, a gaz­dasági életben, a sajtóban, a szabad pályákon „egy új nemzedék, mégpedig tős­gyökeres magyar és szellemében keresztyén nemzedék vegye át mindazt a he­lyet és szerepet, amely egy öntudatos népet a maga földjén megillet”. Ezt köve­tően a püspök rámutatott a törvényjavaslat hibáira, az alkalmazás során az iz­raelita vallású zsidó és a zsidó származású keresztyén között nem tesz különb­séget, valamint egységes közjogi testnek minősít az ország területén szétszór­tan élő népcsoportot. Ezért a törvényjavaslatban mélyreható változtatásokat tartott szükségesnek: mindenkit ki kell venni a törvény korlátozásai alól, aki keresztyén családból keresztyénnek született; aki valamelyik keresztyén egy­házhoz tartozik, de a törvényben a zsidó népcsoporthoz van sorolva, 20-30 év múlva, ha a magyarságnak és keresztyén erkölcsének példaadójelét adja, a tör­vény hatálya alól kivehető legyen; a törvény korlátozásai alól ki veendők a ke­resztyén egyházak felszentelt lelkészei, apácái, diakonisszái, világi tisztviselői; kívánatos az is, hogy a törvény rendelkezései alól kivételt kaphassanak a szelle­mi és művelődési érdemek alapján a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfa­ludy Társaság és a Corvin testület zsidó származású, keresztyén vallású tagjai. Végül pedig javasolta, hogy az államfő egyes személyek esetében — vallásuktól függetlenül — kivételt tehessen.22 Január 14-én több, a kormánypártból kivált tekintélyes képviselő (Bor­nemissza Géza, Kornis Gyula, Marschall Ferenc, Pesthy Pál, Sztranyavszky Sándor és Zsitvay Tibor), valamint az ellenzéki képviselők közül Bethlen Ist­ván, Eckhardt Tibor és Tildy Zoltán az Imrédy-kormány politikáját élesen bírá­ló memorandummal fordult a kormányzóhoz. Ebben — a zsidókérdés rendezé­sét szükségesnek tartva — megállapították, hogy a kormány javaslatával ezt a kérdést nem lehet megoldani, „mert amíg a kenyerüket elvesztő zsidók kiván­doroltatásáról gondoskodás nem történik, addig a zsidóság kezéből a kenyeret kiütni, súlyos veszélyek felidézése nélkül nem lehet. [...] Sebeket üt, de gyógyí­tásról nem gondoskodik [...] A jelenlegi zsidójavaslat nem a magyar ügyet szol­gálja, hanem az alacsonyabb rendű indulatok kielégítését célozza.” - A memo­randumra Horthy nem válaszolt, a disszidens képviselők többsége pedig a ké­sőbbiekben megszavazta a törvényjavaslatot...23 Január 16-án Csáky István külügyminiszter bemutatkozó látogatást tett Hitlernél. A beszélgetésről készített feljegyzés szerint érintették a zsidókérdést is, Csáky ezzel kapcsolatban megkérdezte, nem lehetne-e nemzetközileg megol­dani e kérdést. Hitler ismertette a kivándorlás kérdésének pénzügyi megoldá­sára vonatkozó tervét, és hangsúlyozta, hogy a zsidóprobléma nemcsak Német­országra vonatkozik, a birodalom minden országot támogat, amely harcot indít a zsidók ellen. (Kánya Kálmán utódaként még 1938. december 10-én kinevezett Csáky berlini látogatására csak öt hét múlva került sor, akkor, amikor — Zsit­vay Tibor emlékiratai szerint — már megkapta a minisztertanács felhatalma­zását annak a bejelentésére, hogy Magyarország kész a Komintern-paktum alá­írására, és hajlandó komoly megfontolás tárgyává tenni a Népszövetségből való 22 Lelkészegyesület XXXII. (1939. 5. sz.) 33-34. 23 Horthy Miklós titkos iratai. Bp. 1972. 205-211.

Next

/
Thumbnails
Contents