Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1437 püspök cáfolta azt a véleményt, hogy a törvényjavaslat nem avatkozik be a vallás és az egyház ügyeibe, és szükségesnek tartotta a főpásztorok megnyilatkozását, azért is, mert „főképp a fiatalabb papok körében többen ezen modern eszmeáramlatok hívei közé állnak”. A pannonhalmi főapát rámutatott azokra az érdemekre, amelyeket a recepció óta a hazai kereskedelem és ipar terén egyes zsidók szereztek, és ezzel kapcsolatban olyan bizottság alakítását tartaná célravezetőnek, amely egyénenként határozná meg a törvény rendelkezései alóli kivételeket. A rozsnyói apostoli kormányzó ugyanakkor követelte, hogy „a zsidó szellem teljes visszaszorítása érdekében e javaslatot kövessék erőteljes intézkedések a szociáldemokrácia, a szabadkőművesség, a kommunizmus stb. terjedésével szemben is”.20 A vitát követően a püspöki kar úgy határozott, hogy helyesli a bíboros hercegprímásnak a törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételeit, és kérte, hogy azokat a miniszterelnöknek is adja át, továbbá felkérte a bíboros hercegprímást, valamint a Csanádi és a pécsi püspököt, hogy a püspöki kar nevében az észrevételeket Imrédyvel élőszóval is közöljék, s „iparkodjanak azoknak érvényt szerezni”. Katolikus részről ezekben a napokban több állásfoglalás is napvilágot látott. így Baranyai Jusztin, a budapesti egyetemen a kánonjog professzora leszögezte, hogy az egyházon kívül semmiféle más tényezőt el nem ismerhet annak megállapítására, hogy ki keresztény és ki nem. Hangsúlyozta, hogy Németország, amelynek „ideálja a keresztény hitből és erkölcsből kiemelt, visszapogányosított germánság” nem lehet példa egy magát kereszténynek valló állam számára. Mindezek ellenére a törvényjavaslatot nagy általánosságban elfogadja, javasolva azonban a zsidónak minősítendők körének meghatározását illetően egyes korrekciókat, enyhítéseket. Glattfelder püspök is január 15-ei cikkében hangsúlyozta: „nem lehet vita tárgya, hogy a keresztség ténye és joghatálya ellenkező bizonyíték nélkül kétségbe nem vonható”. Említést érdemel még a katolikus állásfoglalással kapcsolatban az is, hogy a törvényjavaslat a nemzetiszocialista faji teóriát ismételten elítélő Vatikánban is aggodalmat keltett; Apor Gábor vatikáni magyar követ január elejei bemutatkozó látogatása során mind Pacelli bíboros államtitkár, mind pedig Tardini helyettes államtitkár már a beszélgetés elején erre terelte a szót. A következő hónapokban Angelo Rótta budapesti nuncius részletesen tájékoztatta az Apostoli Szentszéket a törvényjavaslat tárgyalásairól.21 Református részről Ravasz László püspök a Pester Lloyd január 15-ei számában megjelent írásában kifejtette, hogy a zsidókérdés akkor van megoldva, „ha a zsidóság asszimilálódásra hajlamos része akadálytalanul beolvadhat; asszimilálódásra nem hajlandó rétegei viszont a nemzet testén kívül egy új, A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 20 A magyar katolikus püspöki kar tanácskozásainak története és jegyzőkönyvei 1919-1944 között. München(?)-Budapest 1992. II. k. 199-201. 21 Nemzeti Újság 1939. jan. 13. 2., jan. 15. 1-2.; Salacz Gábor: Az egyház az üldözöttek védelmében. Vigilia 60. (1995.) 182.; Actes et Documents du Saint Siege relatifs ä la Seconde Guerre Mondiale. 6. La Saint Siege et les Victimes de la Guerre. Mars 1939-Décembre 1940. Cittá de Vaticana. 1972. 60-61., 68-69., 75-78., 80-85.
