Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Vörös Boldizsár: „Nagy Péter 1703 és 1710 között tizenkilenc ízben küldött tüzértiszteket Rákóczinak és két ízben ágyúkat". Propagandisztikus történelemhamisítás a szovjet-magyar jó kapcsolatok megalapozása érdekében I/131
TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS A SZOVJET-MAGYAR JÓ KAPCSOLATOK ... 143 Kárpáti a 18. századi történelmi tárgyú kitaláció különféle mozzanatait tehát a 20. századi „szovjet-magyar jó kapcsolat" egyfajta előzményeként mutatta be. Akárcsak Illés Béla és Fogarasi Béla, akik a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság által Magyar-orosz történelmi kapcsolatok címmel kiadott, ilyen tárgyú cikkeiket, köztük az Új Szó főszerkesztőjének „Rákóczi és az oroszok" című írását is tartalmazó kötetük3 0 1945. október 20-ai keltezésű előszavában már egyértelműen a „szovjet-magyar barátság" hagyományrendszerének megalkotásával foglalkoztak, írásuk elején kijelentve: „A cikkek, melyeket e füzetben összegyűjtöttünk, a múltról beszélnek, de a jelennek szólnak. Miről van szó ezekben a cikkekben? Arról, hogy az orosz nép és a magyar nép, az orosz állam és a magyar állam között — amíg ez utóbbi önálló állam volt — a múltban sohasem voltak érdekellentétek, hanem ellenkezőleg, a két nép és a két állam érdekeinek a jó szomszédi viszony felelt meg. [...] Arról, hogy az orosz nép legjobbjai mindig egy független és demokratikus Magyarország igazi barátai voltak. Arról, hogy az orosz nép és a magyar nép, a Szovjetunió és az önálló, demokratikus Magyarország baráti viszonyának megvannak a maga történeti tradíciói."3 1 Ugyanakkor Illés és Fogarasi — továbbépítve korábbi írásaikban közzétett fejtegetéseiket3 2 — szükségesnek tartották, hogy rámutassanak arra, miért nem ismerik e hagyományokat Magyarországon széles körben: „Ezek a tradíciók azonban feledésbe borultak. Magyarország uralkodó osztályai, a német imperializmus csatlósai, a magyar nemzet előtt gondosan titkolták, agyonhallgatták vagy teljesen hamis beállításban mutatták be az orosz-magyar történeti kapcsolatokat. A magyar demokrácia és a haladás harcosainak pedig nem volt módjukban megismerni az orosz demokrácia álláspontját a magyar kérdésben. Ezért nem tudták leleplezni a német szellemű oroszellenes propaganda hazugságait és hamisításait." Az 1943-as Fogarasi-írástól3 3 részben és az 1945-ös Illés-cikktől34 teljesen eltérően az előszóban nem a különféle történetírói iskolák képviselőit bírálták a szerzők, hanem kifejezetten a politikai erők tevékenységét — magyarázatot adva arra is, hogy a magyar-orosz kapcsolatok pozitívumainak széles körű megismertetésében leginkább érdekelt politikai — és korántsem feltétlenül csak történetírói - irányzatok képviselői miért nem tudtak eredményesen működni e téren. Mindezek után a két szerző ekként fogalmazta meg az aktuális hagyományteremtés jelentőségét: „Ma, amikor Magyarország szakított az átkos német orientációval, amikor a Vörös Hadsereg segítségével visszanyerte nemzeti függetlenségét, fontosabb, mint valaha, hogy a Szovjetunióval való őszinte barátság gondolata történeti fundamentumra, a múlt helyes felfogására támaszkodjék. Ezért ástuk ki a feledésből a magyar-orosz kapcsolatok régi em-30 Illés Béla: Rákóczi és az oroszok. In: Fogarasi Béla - Illés Béla: Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. (Jó szomszédság könyvtára 6.) Magyar-Szovjet Művelődési Társaság, Bp. 1945. 25-30. Az Új Szó hasábjain megjelent szöveghez képest a kötetben a cikk kisebb, de tartalmi szempontból nem lényeges eltérésekkel látott napvilágot. 31 L. Fogarasi Béla - Illés Béla: Előszó. In: Vők: Magyar-orosz történelmi kapcsolatok. I. m. 5. 32 L. Fogarasi B.: A magyar és az orosz nép i. m. 3.; Illés B.: Rákóczi i. m. 3. 33 Fogarasi B.: A magyar és az orosz nép i. m. 3. 34 Illés B.: Rákóczi i. m. 3.
