Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1436 LADÁNYI ANDOR várgott információk alapján a sajtó a lehetséges módosításokra vonatkozólag arról adott hírt, hogy a törvény rendelkezései nem terjednének ki az egyházi férfiakra, rendeznék a vegyesházasságokból származó gyermekek kérdését, és kiterjesztenék a kivételezendők körét.)18 Említést érdemel, hogy a törvényjavaslatban foglaltak nyugtalansággal töltötték el az angolszász hatalmak vezető köreit. Ezzel kapcsolatban Montgomery és Knox január 12-én felkereste a kormányzót. A találkozás során Horthy kifejtette, hogy „szép számmal vannak olyan zsidók, akiktől Magyarország szívesen megszabadulna, de ott vannak olyanok is, akik ugyanolyan jó magyarok, mint ő maga”. A kormányzó szerint a szomszédos országokban történt események következtében szükségessé vált a zsidókkal szembeni korlátozások bevezetése, „az új törvényben azonban olyan embertelen és kegyetlen rendelkezések vannak, amelyeket ő nem engedhet törvényerőre”. Ezt a kijelentést kétszer is megismételte, és hozzátette:„majd meglátják, hogy minket nem lehet csak úgy eltaposni, mint a cseheket”. Horthy — akinek a következetes, határozott állásfoglalás nem tartozott az erényei közé — más alkalmakkor is kijelentette, hogy a törvényjavaslathoz jelenlegi formájában nem akar hozzájárulni, nem fogja megengedni, hogy az abban a formában keresztülmenjen, és a javaslatról, elsősorban a keresztény hitre áttértek problémájáról többször is tárgyalt Imrédyvel - a törvényjavaslat benyújtását azonban nem akadályozta meg...19 Január 13-án a katolikus püspökkari értekezlet foglalkozott a törvényjavaslat kérdéseivel. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás bevezető előadásában beszámolt arról, hogy tárgyalásokat folytatott Imrédyvel és Telekivel, amelyek során „főképp a tervezett törvény azon alapvető hibájára mutatott rá, hogy a megkeresztelt zsidók közül sokat zsidónak minősít”. A prímás írásban is összefoglalta észrevételeit, amelyeket ismertetett a püspöki karral. Ebben megismételte az első zsidótörvény felsőházi bizottsági tárgyalásán kifejtett általános elveket, majd vázolta konkrét javaslatait. Eszerint a törvényjavaslatban foglalt megszorításokat nem kellene kiterjeszteni azokra a magyar állampolgársággal rendelkező zsidókra, akik már most keresztények, valamint azokra az izraelita vallásúakra, akik asszimiláltaknak tekinthetők, mert ők vagy atyjuk már 40-50 éve magyar állampolgárok; a külföldi zsidóknak azonban ne adjanak letelepedési engedélyt és állampolgárságot, továbbá meg kell szüntetni a gazdasági-, a társadalmi- és a közéletben a zsidó szellem érvényesülését. A pécsi püspök szerint kivételt kell tenni a közélet, gazdasági élet, a tudomány és a művészet terén elvitathatatlan érdemeket szerzett zsidók, a szombathelyi apostoli kormányzó szerint pedig a félvér zsidók már kereszténynek született gyermekei esetében. Az utóbbi veszedelmesnek tartotta a zsidók külön parlamenti képviseletének biztosítását. Glattfelder Gyula Csanádi püspök azt hangsúlyozta, hogy a keresztséggel szerzett jogokat földi hatalom nem annulálhat, és felhívta a figyelmet a vér és a faj mítoszának veszélyére. A pécsi 18 MNL OL K 27 1939. jan. 10-ei ülés; Nemzeti Újság 1939. jan. 6. 3^1.; Új Magyarság 1939. jan. 8. 2-4.; Új Nemzedék 1939. jan. 11. 7. 19 L. Nagy Zsuzsa: Amerikai diplomaták Horthy Miklósról. 1920-1944. Történelmi Szemle XXXII. (1990.) 185.; Katzburg: i. m. 115-116.
