Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
1435 hoz igazán megtért [...] zsidókat, úgyszintén a zsidó-nemzsidó házasságból származó komoly hitvalló keresztyéneket a magyar református egyháznak még esetleges nagyon súlyos hátratételek árán is oltalmaznia kell terror és brutalitás ellen [...] igazságtalanságnak és embertelenségnek [...] elkövetése ellen pedig [...] még akkor is tiltakoznia kell, hogyha azok a Krisztushoz meg nem tért, de különben Isten tíz parancsolatát becsületesen megtartó s a nemzetnek egy vagy más hasznos szolgálatokat teljesített, emberöltők óta jóindulatúlag asszimilálódni igyekezett zsidó családok tagjain követtetnek el. Gyűlöljünk szellemet, de ne gyűlöljünk fajt.” Jóllehet e püspökök elsősorban a keresztény hitre áttért zsidók védelme mellett foglaltak állást, Milotay István az Új Magyarság január 6-ai számában megjelent vezércikkében ingerülten utasította vissza véleményüket.17 Ami a további fejleményeket illeti: Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter a kormánypárt január 5-ei értekezletén a földbirtok-politikai törvény tervezetét ismertetve azt javasolta, hogy a zsidók tulajdonában lévő birtokok kérdését a zsidótörvényben kellene szabályozni, megszüntetve a zsidók földszerzését, és lehetővé téve a zsidók 1914. július 1-je után vásárolt földjeinek a földbirtokreform céljaira teljes mértékben való igénybevételét. Január 6-án, a Magyar Elet Mozgalom zászlóbontó nagygyűlésén Imrédy a zsidókérdéssel kapcsolatban a következőket mondotta: „Védelemre szorulunk [--•] azzal a népelemmel szemben, amely a magyar nemzettől erős fajiságánál, évezredes elzárkózásánál és zártkörűségénél fogva állandó s öntudatlan elkülönülésben maradt - a zsidósággal szemben.” Január 9-én a „zsidóbizottság”, valamint a kormánypárt társadalompolitikai, közjogi és közgazdasági csoportja részleteiben is megvitatta a törvényjavaslat rendelkezéseit; az ülésről azonban közleményt nem adtak ki, és információk sem szivárogtak ki. Másnap a minisztertanács ülésén az igazságügy-miniszter előterjesztést tett a törvényjavaslat egyes, végleges formában még el nem fogadott rendelkezéseiről. A fő probléma a közjogi szakasz volt, amellyel kapcsolatban a belügyminiszter rámutatott arra, hogy azzal kapcsolatban igen sok aggály merült fel, különösen az, hogy idővel a német és a szlovák kisebbség is követelni fogja majd a külön státust. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter határozottan ellenezte e paragrafust (szerinte az országos lajstrom alapján a parlamentbe bekerülő 15 kiváló zsidó képviselő beszédeivel befolyásolhatja a közvéleményt, és befolyásuk alá juthat sok keresztény képviselő is). Keresztes-Fischer egyetértett ezzel, de politikailag most már nehéznek tartotta e szakasz kivételét, ezért kénytelen-kelletlen azt elfogadja, és ez volt Tasnádi Nagy és több más miniszter véleménye is. Csáky István külügyminiszter továbbra is rendkívül veszedelmesnek tartotta e paragrafust. Végül Imrédy rámutatott arra, hogy „az egész amerikai közvélemény ellenünk lesz, ha nem adnánk választójogot a zsidóságnak, ezért politikailag nem lenne helyes e szakasz megváltoztatása. Tasnádi Nagy ezután ismertette a törvényjavaslat további rendelkezéseit, ezekről azonban a jegyzőkönyvben nem történt említés (a kiszi-17 Lelkészegyesület XXXII. (1939. 2. sz.) 10-11., 26.; Pesti Napló 1939. jan. 3. 1., 9.; Új Magyarság 1939. jan.6. 1-2. A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY
