Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Ladányi Andor: A második zsidótörvény VI/1423
A MÁSODIK ZSIDÓTÖRVÉNY 1433 sági bűncselekményeinek, visszaéléseinek magas arányára is, amely azonban 1938-ban csökkent, de egyébként sem volt jelentős mértékű, és korántsem vezethetett „az ország gazdasági életének aláásására”. Az általános indokolás végül hangsúlyozta, hogy a zsidókérdést egy-egy állam egymagában nem tudja megoldani, a zsidókérdés nemzetközi jellegű kérdés, és ezért a zsidókérdésnek nemzetközi úton való megfelelő megoldását is „alkalmas időben és alkalmas módon szorgalmazni kell”.13 A javaslat fogadtatása A kormánypárti lapok közül a Függetlenség úgy kommentálta a törvényjavaslatot, hogy az „végleges megoldást, állandó nyugalmi állapotot jelent [...] ezek után minden lehetőség megvan arra, hogy a zsidókérdés izgató anyagát kivessük a nemzet testéből”. A már inkább szélsőjobboldali orgánumnak tekinthető Új Magyarság vezércikke szerint: „Ezzel a javaslattal Magyarország egész politikai, szellemi és gazdasági élete gyors ütemben és gyökeresen megváltozik! [...] A politikában nem lesz többé szociáldemokrata párt, nem lesz többé liberális párt [...] négy esztendőn belül az ország egész közgazdasági életének irányítása magyar kézbe kerül”, a szellemi életben „megszűnik a zsidó sajtó, a zsidó színház és a zsidó filmvilág. A zsidóság teljes elkülönítése kezdődik meg.” Ugyancsak e lapban Makkai János, a törvényjavaslat egyik szellemi atyja A zsidótörvény elvi alapjai c. cikkében a leglényegesebbnek azt tekintette, hogy a javaslat „a zsidóságot közjogainak gyakorlásában elválasztja a magyarságtól, és a kivándorlás előmozdításának fontosságát hangsúlyozta. A Festetics-féle Magyar Nemzeti Szocialista Párt lapja azt hangsúlyozta, hogy a szellemi élet területén „nem lehet százalék” (vagyis ott zsidók egyáltalán ne működhessenek).14 A liberális lapok megdöbbenéssel fogadták a törvényjavaslat radikalizmusát. „Ami még tegnap túlzásnak, rémítgetésnek tűnt fel — írta a Pesti Napló —, mára megdöbbentő valósággá vált”. Az Esti Kurír szerint pedig: „Ami tegnap úgynevezett felelőtlen találgatás volt, holnapra nyers ténnyé válik”. A legélesebb tiltakozást részükről a törvényjavaslat közjogi rendelkezései váltották ki, azt közjogi abszurdnak minősítve, amely „végzetes támadás is az egységes történelmi nemzet eszméje ellen”, politikai gettót jelent. Ellenezték a zsidónak tekintendők körének kiterjesztését, a keresztény hitre áttértek zsidónak minősítését, ami ellentétes a keresztény egyházak dogmáival; a javaslat „olyanokat minősít zsidónak, akik eddig legnyugtalanabb álmukban sem tarthattak arról, hogy akárki is zsidónak fogja őket még csak titulálni is”. (Erről azt írta a piarista rendhez tartozó irodalomtudós és költő Sík Sándor professzor naplójegyzetében: „Életem legnagyobb fejbeverése: a javaslat szerint én zsidó vagyok”, de azért „magyar vagyok és maradok”.)15 13 Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Bp. 1922. 8-20.; Magyar Statisztikai Közlemények. 96. k. Bp. 1936. 216-217., 260.; KI XII. k. 304-321. 14 Függetlenség 1938. dec. 23. 1.; Nemzet Szava 1939. jan. 1. 2.; Új Magyarság 1938. dec. 23. 1-2., dec. 25. 7-8. 15 Esti Kurír 1938. dec. 22. 5., dec. 25. 5.; Pesti Napló 1938. dec. 23. 1-2., dec. 24. 1-2.; Újság 1938. dec. 24. 1-2.; A százgyökerű szív. (Levelek, naplók, visszaemlékezések Sík Sándor hagyatékából.) Bp. 1993. 205-218.
